A jelen blog egyik korábbi bejegyzésében már foglalkoztunk azzal a jelenséggel, hogy a keresztény felekezetek közötti történelmi ellentéteket a homoszexualitással kapcsolatos teológiai álláspontok át tudják hidalni, legyen szó akár az elutasító (amit gyakran „konzervatív”-nak szoktak nevezni, bár ez a jelző nem igazán adekvát), minden homoszexuális cselekedetet egyértelműen bűnösnek minősítő, akár a megengedőbb (amit általában „liberális”-nak neveznek, de ez sem kevésbé kifogásolható, mint a „konzervatív” jelző használata), a felnőtt emberek között létrejövő, kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló monogám kapcsolatot elfogadó, Isten kedves akarata szerint valónak tartó teológiai álláspontokról. Amint ott is jeleztük, mind az un. konzervatív, mind a liberálisnak nevezett álláspont jelen van majdnem mindegyik kereszt(y)én(y) felekezetben, igaz elismertségük és egyházon belüli elfogadottságuk nagyon különböző. Ez az új frontvonal azonban nemcsak a keresztény felekezeti határokat átívelő módon alakult ki, de szinte mindegyik a nagy világvallás híveinek szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. Ebből adódóan az „konzervatív” álláspontot képviselő muzulmánok és keresztények véleménye közelebb áll egymáshoz, és nagyobb feszültség érzékelhető sok esetben a kereszténységen belül ennek a kérdésnek megítélésében, mint általában a más vallásokkal szemben.
Meglepő aktualitást kapott a kérdés mostanában Skóciában. Amint a Daily Record cikkéből kiderül skót katolikus és muzulmán vezetők összefogtak annak érdekében, hogy együtt küzdjenek az Skót Nemzeti Parlament (SNP) azon terve ellen, miszerint Skóciában is el akarják ismerni az azonos neműek házasságát.
Ugyanakkor a mindennapi.hu cikke szerint a szólásszabadság szempontjából „mélyen aggasztónak” nevezte a Skót Egyház azt a készülő törvényt, mely a focidrukkerek magatartását büntethetővé teszi, amennyiben az „vallási, faji vagy más típusú gyűlölködést kelt”. Állításuk szerint a hitre vonatkozó viták felkavarják és fel is kell, hogy kavarják mindenki érzelmeit, ezért rendkívül nehéz a gyakorlatban különbséget tenni a vitát kavaró vallási állítás határozott kifejtése és a vallási gyűlölködés között. Vagyis miközben egyes egyházak vezetői össze akarnak fogni az azonos neműek házasságának elismerése ellen, mások a szólásszabadságot féltve tiltakoznak a futballszurkolók gyűlöletcselekményeinek jogi korlátozása ellen.
Akkor azonban, amikor a katolikus vezetők össze akarnak fogni a muzulmánokkal az azonos neműek házasságának jogi elismerése ellen, sok esetben olyanokkal kerülnek szembe, akik más keresztény felekezetek tagjaiként szintén Jézus Krisztust tartják megváltójuknak és üdvözítőjüknek, hiszen a az azonos neműek házasságának jogi elismertetése a homoszexuális emberek közül elsősorban azoknak fontos, akik maguk is hívő keresztények.
Riasztó képet festenek ezek a fejlemények a keresztény egyházi vezetők politikai manővereit, társadalmi szerepvállalásukat illetően: ha azt kívánja az érdekük, akkor összefognak akár a muzulmánokkal is (tudjuk, hogy a nyugat-európai országokban működő muzulmán egyházközösségekről sok esetben derült már ki, hogy azok a vallási fanatizmus és az erre alapozott terrorista cselekmények bázisaiként funkcionáltak!), ugyanakkor felemelik hangjukat a vallási, etnikai és egyéb indíttatású gyűlöletkeltést korlátozni akaró jogszabályok ellen. Tekintettel azonban arra, hogy korunkban az egyház minden tagjára egyre nagyobb felelősség hárul (amiatt, hogy egyre több lehetőség kínálkozik a tévutakon járó egyházi vezetők elleni fellépésre), mindannyiunknak tennünk kell azért, hogy a keresztény egyházak vezetői ne bocsátkozzanak gyarló emberi érdekeiktől vezérelt politikai játszmákba, hátat fordítva a szeretet, a béke és a kiengesztelődés Istenének.
A témával kapcsolatos további linkek:
http://www.religioustolerance.org/statbelief.htm
http://www.religioustolerance.org/hom_uni.htm
http://www.anglican-mainstream.net/
http://www.boxturtlebulletin.com/what-are-little-boys-made-of-main
