Egy poszt jelent meg egy fiatal evangélikus írónő blogján annak kapcsán, hogy miközben az USA-ban egyre erősebb offenzívába kezdtek a házassági egyenlőség ellen küzdő keresztény egyházak (példaként az észak-karolinai népszavazási kampányban szerepet vállaló egyházakat említi, melynek eredményeként ebben az államban is törvénybe iktatták, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő párkapcsolata lehet), melyek magukat a keresztény tanítás alapjainak védelmezőjeként próbálják beállítani, ezért büszkén vállalják a fundamentalista jelzőt, aközben a fiatalabb generációhoz tartozók egyre inkább elfordulnak tőlük. Ahogy a szerző fogalmaz: lehet, hogy a fundamentalista keresztény felekezetek a kultúrharcot sok helyen megnyerik, de egy nemzedéket elvesztenek. Mint írja, egy felmérés során arra kérdésre, hogy melyik az a szó, vagy fogalom, amelyik legjobban leírja a keresztény vallást, a megkérdezett 16-29 év közötti, nem keresztény fiatalok 91 %-ban azt a választ adták, hogy a „homoszexualitás-ellenesség”. A felmérés szerint még a vallásos fiatalok 80 %-a is ugyanezt mondta.
Amint a Kaleidsocope blog korábbi írásában is beszámoltunk róla, az USA tagállamainak majdnem kétharmadában tiltják, míg egynegyedében engedélyezik az azonos neműek házasságát.
A nem hívők, akik ezt a folyamatot kívülről szemlélik, csak azt látják, hogy ezzel az egyház, mint szervezet önmagának is árt, amit a salon.com oldalon megjelent cikkben úgy fogalmaznak, hogy „Visszaüt a keresztények meleg-ellenessége”. Erre persze a fundamentalista egyházi vezetők mindig azt szokták válaszolni, hogy a nekik nem azt kell szem előtt tartani, hogy mi a „népszerű”, hanem a „tiszta igei tanításhoz” kell ragaszkodniuk akkor is, ha sokan emiatt esetleg el is pártolnak tőlük. Ezzel kapcsolatban azonban két szempontból is súlyos aggályok merülnek fel:
- mennyire áll valóban igei alapon az általuk hirdetett homofób tanítás?
- ha mégsem megalapozott a Kinyilatkoztatás homofób értelmezése, akkor kinek és milyen felelőssége van abban, hogy az egyháztól elforduló fiatal generációhoz azért nem jut el hiteles módon a megváltás örömhíre, mert egy tévesen értelmezett teológiai tanításhoz ragaszkodik az egyházi vezetés?
A fundamentalista egyházak mindig ugyanarra az 5-6 igehelyre szoktak hivatkozni, melyekkel kapcsolatban nagy tekintélyű katolikus és protestáns teológusok többször is bebizonyították, hogy ezek az igerészek egyetlen esetben sem általában a homoszexualitásról, vagy a homoszexuális kapcsolatokról szólnak (ezeket az érveket Birtalan Balázs gyűjtötte össze), hanem minden esetben valamilyen egyéb viselkedésformáról, vagy kifejezetten valamilyen bűncselekményről, melyeket a nem hívő emberek többsége is elítél, vagy elutasít (pl. pedofília, promiszkuitás, stb.). Hihetetlen, de igaz, hogy ezek az érvek, egyszerűen lepattannak a fundamentalista egyházi vezetőkről, és tekintélyelvű, kárhozattal fenyegetőző, vagy jobb esetben sajnálkozó, kezüket felemelő és minden felelősséget elhárító reakciókat kap az igazságot őszintén kereső hívő. Az ítélkező reakciók annál is irritálóbbak, mivel a fundamentalista elveket fennhangon hirdető egyházi vezetőkről, papokról és lelkészekről sorra derültek ki súlyos etikai, sőt büntetőjogi vétségek és visszaélések az elmúlt időben, ami azonban nem változtatta meg a többi, (még) le nem bukott konzervatív egyházi vezető hozzáállását. Mindezek hiteltelenné és ellenszenvessé teszik az egyházat a fiatal generációk számára, akiknek már nagyon elege van a kultúrharcból, írja az evangélikus írónő a blogbejegyzésben. A fiatalabb generáció tagjai sokszor nem vállalnak közösséget azokkal sem, akik a kultúrharcban a képmutató, fundamentalista álláspont ellen küzdenek, amit könnyen félre lehet magyarázni; ez ugyanis nem jelenti azt, hogy körükben népszerűbbé, vagy akárcsak elfogadottabbá vált volna a konzervatív, fundamentalista álláspont, ahogy ezt néha megpróbálják sugallni az utóbbi képviselői. A kiábrándultság azzal jár, hogy a fiatalabb generációban minden eddiginél nagyobb azoknak az aránya, akik mindent elutasítanak, amit az egyház tanít, egyre kevesebb fiatalhoz jut el a megváltás örömhíre, és ebből adódóan a következő generációk is egyre kisebb arányban kaphatnak majd a szüleiktől segítséget, támogatást ahhoz, hogy hitre jussanak. Aligha gondolhatja bárki komolyan, hogy ez Isten akarata, s hogy a fundamentalista egyházi vezetők mégis ragaszkodnak azokhoz a szexuáletikai tanításokhoz, melyek igei megalapozottsága hiányzik, viszont jelentős társadalmi feszültségeket generálnak, az csak nagyon gyarló emberi okokkal magyarázható. A konzervatív fundamentalista elvekhez való ragaszkodás ugyanis első sorban azoknak a középkorú és idősebb korosztályhoz tartozó hívek elvárásainak próbál megfelelni, akik társadalmi és egzisztenciális helyzetük alapján a legtöbb támogatást tudják nyújtani mind politikai, mind anyagi téren. Rövidtávon tehát az ő támogatásuk sokkal fontosabb a regnáló egyházi vezetőknek, mint a fiataloké, akik sem hatalmi, sem anyagi szempontból nem képviselnek komolyabb erőt a társadalomban, igaz viszont, hogy az ő elvesztésükkel az egyház jövőjét veszélyeztetik a jelenlegi egyházi vezetők nem beszélve a misszió esélyeinek romlásáról.
Nem különb ilyen szempontból a magyar katolikus egyházi vezetés sem, amelynek egyik „szócsöve”, a Magyar Kurír hírportál még most is olyan cikket közöl egy amerikai konzervatív fundamentalista keresztény weboldalra hivatkozva, melyben az azonos neműek házasságáról azt bizonygatják, hogy semmi új nincs benne, hiszen már a rómaiaknál is dívott, akik „átvették a görögök pederaszta szokásait”. (A cikk szerzője, „szg” aláírással, vélhetően az a Szilvay Gergely, akinek egy korábbi, a Konzervatórium blogon megjelent írására itt, a Kaleidoscope blogon is reagáltunk.) A homoszexualitás és a pedofília-pederasztia összemosása olyan gátlástalan csúsztatás, mely régóta megtalálható a fundamentalista keresztény egyházi vezetők, és a kegyeiket kereső, adott esetben egzisztenciálisan is tőlük függő követőik eszköztárában, ezért ezt már azok a fiatalok is elítélik, akik maguk egyébként nem érintettek semmilyen formában a homoszexualitásban.
Összefoglalva: egyre többen és egyre jobban aggodnak a hívő keresztények között is amiatt, hogy a fundamentalista konzervatív keresztény irányvonalat képviselő egyházi vezetők elidegenítik és elriasztják az Istent kereső fiatalokat, súlyosan ártva ezzel az egyháznak, de saját maguknak is, mivel nekik is szól Jézus figyelmeztetése: „De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.” (Mt 18,6.)
