az ezer színű világ

A TÁRKI friss közvélemény-kutatási adataiból látható, hogy a pártot választók között már (ismét) 20 % fölött van a Jobbik támogatottsága. Érezhető is a párt képviselőinek megnyilvánulásain, hogy egyre magabiztosabban támadják mindazt, ami a magyar alkotmányos rendben még őrzi az európai politikai kultúra elemeit, a jogállami normákat és hazánk uniós tagságát. A Jobbik anyagi bázisával kapcsolatban a jobb oldali médiában erősen támadott, de a pénzügyek iránt aligha vitatható érzékkel bíró Richard Field azt fejtegeti az Amerikai Népszavában,  hogy „az ember csak találgatni tud, vajon honnan szerzi a Jobbik a pénzt médiajelenlétének fenntartására, a több tízezer civil gárdista felszerelésére, ingyenes újságja több millió példányban történő terjesztésére, és saját magániskola-hálózatának létrehozására”. Mint írja: „A pletykák szerint a Jobbik több millió euróra rúgó illegális politikai adományt kapott az iráni kormánytól.” Az objektivitás követelményeinek ugyan nem felelnek meg a pletykákra alapozott híresztelések, de az is igaz, hogy abban a nem várt esetben, ha mégis van valóság alapja ezeknek a „pletykáknak”, akkor sem valószínű, hogy ezekre bizonyítékok kerülnének napvilágra, mert ahhoz már nagyon ügyetlennek kell lennie a Jobbikosoknak , mivel akkor már a hazaárulás gyanúja is felmerülhetne, amit nyílván megpróbálnak elkerülni, amennyire tőlük telik. Ugyanakkor igaz, hogy a Jobbik politikája, értékrendje, kommunikációja és PR-ja erősen hozzájárul az ilyen „pletykák” megerősödéséhez. Az euro-atlanti orientáció szinte hisztérikus ellenzése, a nyugati típusú demokratikus jogállami normákkal szemben egy másik, leginkább a keleti despotizmust idéző társadalomfilozófia, a pártus-perzsa kapcsolatok hangoztatása a háttérmédiumokon és a támogatói kör legkülönfélébb média megjelenéseiben – mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy még azokban is megerősödjön az iráni kapcsolat gyanúja, akik alapból nem szeretnek „pletykákra” hagyatkozni.