Egy nagyon korrekt, visszafogott hangnemű, ugyanakkor alapvetően elfogadó tartalmú írás jelent meg az otvenentul.hu oldalon, „Egyre többen pártolják a homoszexuálisok házassághoz való jogát” címmel. A cikk szerzőjének, Losonczy Lillának a felvezetője szerint „Rövid idő alatt tömegek kezdték másként látni az igazságtalan társadalmi normát”.
Néhány részlet a cikkből:
„A megkövesedett társadalmi normáknak hatalmuk van az emberek fölött. Amíg egy számukra – magánéletileg vagy politikailag – fontos személy meg nem kérdőjelezi az uralkodó normát, addig a legtöbben nem tárják föl véleményüket és érzéseiket a probléma kapcsán, hiszen attól tarthatnak, hogy heves ellenállásba ütköznének. Érdekes jelenség, amikor rövid időn belül tömegek vallják meg, hogy egy-egy társadalmi kérdésről nem a „kívánatos” norma szerint gondolkodnak. Az Egyesült Államokban az utóbbi években pontosan ez történt: ahogy egyre több politikai, egyházi autoritás vallott arról, hogy a melegek házasságának tiltásában nemigen lát rációt, a társadalom tagjai is egyre inkább színt mertek vallani.” Kicsit később így folytatja:
„Obama ismét történelmet írt
Barack Obama amerikai elnök is kulcsfontosságú beszélgetéseknek és személyes tapasztalatoknak tulajdonítja azt, hogy a kérdéssel kapcsolatban megváltozott az álláspontja, és ma már ő is támogatja a melegek házassághoz való jogát – közli az MTI. Az elnök elmondta, hogy a munkatársi gárdája elkötelezett kapcsolatban élő meleg tagjaival folytatott beszélgetések után nehezen talál indokot, amelynek alapján megtagadható volna tőlük a házasság joga. Véleménye megváltozásához legalább ugyanilyen mértékben járultak hozzá a 13 és 10 éves lányaival folytatott beszélgetések, akiknek több kétapás vagy kétanyás barátjuk van. „Eszükbe sem jutna, hogy a barátaik szüleit ezért másképp kell kezelni” – hangsúlyozta az elnök.”
A cikkíró további példákkal illusztrálja a személyes élmények jelentőségét, azonban sajnos csak külföldi esetekről számol be. Fontos lenne, hogy a hazai közélet prominensei is elmondják a hasonló élményeiket. Nyilván a magyar vezető politikusoknak, hírességeknek is kell, hogy legyenek hasonló élményeik, amikor családtagjaikon, gyermekeiken keresztül megismertek olyan homoszexuális embereket, akiknek pozitív megítélése javíthatná a melegekkel szemben meglévő, a magyar társadalomban oly mélyen gyökerező előítéletek elleni küzdelmet. Ezekről az esetekről nem szoktak beszámolni, pedig ehhez biztosan lényegesen kevesebb bátorságra lenne szükség, mint egy-egy „comming out”-hoz, azaz a melegségüket nyilvánosan vállalók „előbújásához”. Ugyanakkor a többségi társadalom tagjai számára az ilyen beszámolók – ahogy ezt a cikkben is bemutatott külföldi példák is igazolják – sokkal nagyobb mértékben járulhatnak hozzá az LMBT emberek, és azok közösségeinek elfogadásához, a társadalmi együttélés szabályait betartó életvitelhez fűződő jogaik tiszteletben tartásához.
