A blogírásról számos színvonalas és kevésbé színvonalas elemzés látott napvilágot (pl.: http://www.juhaszvaleria.hu/wp-content/uploads/2010/04/A-blog-műfaji-attribútumai.doc, http://www.litera.hu/hirek/bogel-gyorgy-blogvilag-%E2%80%93-egy-mufaj-szuletese és http://hu.wikipedia.org/wiki/Blog) , melyek nyelvészeti, kulturális és társadalmi szempontból is elemzik a virtuális valóság eme egyre szélesebb körben burjánzó szegmensét. Az igazán érdekes kérdések ezzel a témával kapcsolatban azonban – hasonlóan más jól kutatható, de a száraz tudományos kutatás során sokak számára unalmasnak tűnő kérdéshez – akkor merülnek fel, amikor konkrét személyek blogírási gyakorlatát elemezve vizsgáljuk meg, hogy kit mi motivál? milyen célból áldoz időt, energiát arra, hogy blogot írjon? milyen mértékben éri el a blogírással a kimondott, vagy ki nem mondott céljait a blog írója?
Ezeket a kérdéseket ugyanúgy fel lehet tenni azoknál is, akik inkognitóban, vagy „fél-inkognitóban” írnak blogot (ilyen a jelen blog is), amikor plusz „izgalmat” jelent az a kérdés, hogy vajon ki állhat a blog szerzőjeként feltüntetett nick név mögött, de sokkal több embert érdekelnek a fenti kérdésekre adható válaszok, ha ismert közéleti személyek kezdenek blogolni. Ez utóbbiak között gyakran kimondva- kimondatlanul egyértelműnek tűnhet, hogy egyfajta reklám-marketing cél elérése érdekében, vagy valamilyen más PR tevékenység részeként jelenik meg az adott blog a világhálón. Vannak azonban olyan esetek, mind a valós névvel felvállalt, mind az inkognitóban írt blogok között, amikor sem nem a közvetlen haszonszerzés, de nem is a csupán a digitális naplóírás, egyfajta virtuális ventilálás a cél, hanem érzékelhető egyfajta misszió, valamilyen tudatformálás szándéka a szerzők részéről. Ez utóbbi célkitűzést sokan nyílván meglehetősen szkeptikusan fogadják, mégis egyre több ilyen oldal működik, melyek között vannak nagyon magas látogatottságúak is, ami azt bizonyítja, hogy van ezeknek is létjogosultságuk, mint ahogy a kommentjeikben rendszeresen felbukkanó köszönő szavak is ezt erősítik. Érthető módon a legtöbb ilyen típusú blog valamilyen vallási szervezethez, közösséghez, vagy valamilyen irányban elkötelezett és saját missziós feladatait komolyan vevő személyhez köthető (pl. http://jezsuita.blog.hu/, http://reposzt.hu/, http://elmondo.blog.hu/), és a legtöbb esetben szabadon kommentelhető (ez utóbbival kapcsolatban most a reposzt.hu meglehetősen otromba módon korlátozza a kommentelés lehetőségét, vélhetően megásva ezzel saját maga sírját – de ez a fordulat egyáltalán nem meglepő a mai magyar hivatalos református egyház meglehetősen intoleráns mentalitását ismerve). Az elmondo.blog.hu egyébként egyfajta „küldetésnyilatkozatot” is publikált a legutóbbi írásában: „az El Mondo blog célja és a saját célom egyaránt az építő párbeszéd és kritika”, amihez hasonló célmeghatározások meglehetősen általánosak az ilyen blogok esetében.
Más lapra tartozik, amikor a blogírás valami helyett, egyfajta pótszerként jelenik meg. Ilyennek tekinthetőek Balavany György blogjai (http://balavanyposzt.blog.hu/, http://balavanyblog.hvg.hu/, stb.), mivel Balavany egy nagyon jól működő portál főszerkesztőjeként (mindennapi.hu) írta bele magát a magyar média történelemkönyvébe, és amikor ezt a portált a fenntartáshoz szükséges támogatások megvonása elnémította, akkor kezdett blogokat írni a szerző. Ebben az esetben azonban a küldetéstudat már nyilván nem egy ilyen „háttértevékenységre” irányul, mint amilyen blogírás, és bár – amit nyílván a fenti blogok, és sok más, adott esetben még „felkapottabb” blog nézettségi statisztikái is igazolnak – egy-egy népszerű szerző blogjai látogatottságban megelőzhetnek szerényen elvegetáló hírportálokat, mégsem hasonlíthatóak egy igényesen szerkesztetett online újság, magazin, vagy akár egy komolyabb hírportál média erejéhez és jelentőségéhez. Nem utolsó sorban rendkívüli mértékben ki vannak szolgáltatva azoknak a „jól menő” hírportáloknak (pl. index.hu), amelyek ha felveszik címoldalukra az adott blogot, akkor van pár ezer látogatójuk (amiről volt már szó a jelen blog korábbi írásában is: http://kaleidoscope.blog.hu/2012/06/24/respect_index), amikor azonban lekerül onnan, akkor azonnal visszaesik a látogatottság. Egyfajta kiszolgáltatottság persze a médiában is – mint az élet minden területén – állandóan fennáll (a főnöknek, a tulajdonosnak, a megrendelőnek, a szponzornak, a hatóságoknak, a piaci helyzetnek, sőt az időjárásnak és a fizika törvényeinek, stb.), azonban nem mindegy, hogy milyen mértékben, és kinek, minek kiszolgáltatott az ember. Ebből a szempontból tehát meghatározó jelentőségűnek tűnik, hogy akinek van valamilyen elhívatása arra, hogy az emberek nagyobb tömegeit megszólítva formálja tudatukat és tudatosan alakítsa a társadalom egészének jövőjét, az törekedjen a legmagasabb szintű függetlenségre és a lehető legkevesebb kiszolgáltatottságot engedje meg saját megnyilvánulási lehetőségeivel kapcsolatban. Ez az amiért, egy tehetséges újság-, vagy közíró, képességeit már többszörösen bizonyított szerkesztő nem elégedhet meg a blogírással, még átmenetileg sem. Persze ne érezze ezt senki, így Balavány György sem negatív élű kritikának, hanem egy jó szándékú bíztatásnak és jókívánságnak, hogy mielőbb újra abban a formában kamatoztathassa tálentumait, ahogy azok a legtöbb hasznot hozhatják saját maga és közösség számára egyaránt.
