A katolikus misék napi igerészletei, melyeket az igeliturgia során felolvasnak és (jobb esetben) a prédikációban elemeznek, valamint a református igekalauz által egy adott napra kijelölt igeszakaszok – az összehangolás és a két felekezet közötti ilyen irányú egyeztetés hiányában – nem szoktak egybe esni. Ha mégis, akkor az csak a „véletlen” műve lehet ;-). A mai napi igeszakaszok sem esnek egybe, de nagyon is összecsengenek, az Isten szavára és üzenetére nyitott, és a mindkét felekezet által a figyelmünkbe ajánlott textusokat egyaránt elolvasók számára kétszeresen is az öröm forrásává válva ezáltal.
A református kalauz mai napra Lukács evangéliumából az 5, 27-39-et ajánlja elolvasásra, átgondolásra, elmélkedésre, míg a katolikus igeliturgiában ugyanebből az evangéliumból a 15, 1-10. van soron. Az olvasó kényelme érdekében idemásolom a két igeszakaszt, hogy ne kelljen keresgélni:
Ezek után kiment, s meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: „Kövess engem!” Az felállt, és mindenét otthagyva követte őt. Lévi a házában nagy lakomát rendezett neki. Nagyon sok vámos és más ember együtt ült vele az asztalnál. A farizeusok és az írástudók emiatt zúgolódtak. „Miért esztek és isztok együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?” - kérdezték tanítványaitól. Jézus adott nekik feleletet: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” Ők azonban ezt mondták neki: „János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak.” Jézus ezt válaszolta nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja.” (Lk 5,27-39.)
A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” - mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet: „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! - Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.” (Lk 15, 1-10.)
Mindkét részben Jézus az akkori kor megvetettjeivel, a vámosokkal és bűnösökkel vállal közösséget, és mindkét részben ugyanazzal az emberi gyarlósággal szembesül, a képmutató önteltséggel, a kirekesztő beképzeltséggel, az ítélkező önistenítéssel, amit azóta is így nevezünk: farizeus mentalitás. Ennek a két csodálatos igeszakasznak a részleteit hosszan lehetne még elemezni – sok örömet tud szerezni magának az, aki szán egy kis időt arra, hogy elcsendesedve belemerül azokba az Igékbe, melyekkel Isten ma is szól hozzánk. Kívánom, hogy tegye ezt meg ma mindenki, az is, aki a mai kor megvetettje, hogy erőt merítsen ezekből a szavakból, és az is, aki a mai kor farizeusa, hogy még időben eszméljen rá a tévedéseire, és váljon Krisztus igazi követőjévé!
