„Franciaországban a katolikus iskolák is felsorakoznak az egyneműek házasságát elismerő, hamarosan életbe lépő törvény ellen” – tudósít a Vatikáni Rádió. „A katolikus oktatás főtitkára, Eric de Labarre levélben mozgósította (!) a 8.300 katolikus magániskola igazgatóit. Minden iskola szabadon (!) választhatja meg, hogy milyen kezdeményezéssel kívánja jogait gyakorolni a közhatalom által jelenleg vizsgált döntést illetően.” Arról tehát szabadon dönthetnek, hogy hogyan akarnak tiltakozni, de a tiltakozás a francia kormány döntése ellen kötelező. A Vatikán nem enged. Igaz, hogy ezzel vélhetően újabb tízezrek fognak úgy dönteni Franciaországban (ahol a lakosság többsége támogatja az azonos neműek házasságának törvényi elismerését), hogy nem adják gyermeküket egyházi iskolába, mert nem szeretnék, ha ott homofób szélsőségeseket nevelnének belőlük. Amint korábban a jelen blogban is írtuk, a jelenlegi francia elnök, Hollande úgy nyerte meg a választásokat, hogy a választási kampányában nyíltan kiállt az azonos neműek házassági egyenlőségének támogatása mellett, ezért számára morális kötelesség (és a fejlett demokráciákban jól felfogott politikai érdek), hogy ehhez tartsa magát. Nem meglepő tehát, hogy minden támadás ellenére – ahogy erről is szóltunk korábban – a francia kormány kiáll a választási ígéretének megtartása mellett.

A katolikus egyház makacs ragaszkodása ahhoz a homofób állásponthoz, amelynek teológiai és morálteológai megalapozatlanságát nagyon sok protestáns, és néhány „rebellis” katolikus teológus is bizonyította már, azért különösen elkeserítő, mert ezzel egyre jobban megakadályozzák a keresztények missziós küldetésének teljesítését a világban. A képmutató és gyűlöletkeltésre alkalmas hivatalos katolikus álláspont miatt egyre többen fordítanak hátat nemcsak a katolikus egyháznak, hanem általában a kereszténységnek, így az egyházak a valódi, örök értékeket sem tudják közvetíteni feléjük. Nagyon jó lenne, ha ennek veszélyét felismerve a vezető katolikus klérus végre rászánná magát, hogy az emberi tekintély tisztelete és saját egzisztenciális érdekeihez való ragaszkodás helyett az igaz tanításhoz ragaszkodjon, és az Ige alapján hirdesse a világban: „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.” (1Jn 4.8)

Kiegészítés

A poszt első bekezdésben leírt veszély (hogy ti. egyre kevesebben fogják egyházi iskolába íratni a gyermeküket) komolyságát alátámasztandó, érdemes megnézni az alábbi amerikai statisztikákat (forrás). Az USA-ban – ahol a katolikus és konzervatív (fundamentalista) protestáns felekezetek, valamint az LMBT közösséghez tartozók egyenjogúságáért küzdők közötti konfliktusok pár évtizeddel korábban kezdődtek és sokkal erőteljesebbek voltak, mint Európában – a katolikus egyházra vonatkozó statisztikák megdöbbentő tendenciákat mutatnak. Miközben ugyanis a demográfiai statisztikáknak megfelelően (egyrészt a bevándorlásból, másrészt a különböző etnikumhoz tartozók népességgyarapodásából adódóan) a katolikusok száma harmadával nőtt 1975 és 2012 között, addig a katolikus általános iskolába járó diákok száma 40%-al csökkent. Természetesen önmagában a rendelkezésünkre álló adatokból nem derül ki, hogy milyen tényezők, milyen mértékben járultak hozzá ezekhez a változásokhoz, és biztos, hogy számos egyéb oka is volt annak a negatív tendenciának, ami a katolikus iskolák iránti társadalmi igény drasztikus csökkenésében mutatkozott meg, de biztosra vehető, hogy az USA-ban meghatározó jelentőségű volt a katolikus egyház intoleráns, elutasító, sőt sokszor egyenesen gyűlöletkeltő hozzáállása a LMBT közösséghez tartozókkal szemben.Különösen az egyházi iskolák és az ott tanuló diákok számának alakulását mutató görbéknek az ezredforduló után ismét meredekebbé váló csökkenésében lehettek döntő jelentőségük az intoleráns egyházi megnyilatkozásoknak.