A KDNP jelmondata, mely latinul így hangzik: „Cum Deo pro Patria et Libertate!”, magyarul azt jelenti, hogy „Istennel a Hazáért és a Szabadságért!”. Vagyis a nagy francia forradalom alapértékeiből, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” hármasából, a Demokrata Néppárt (amelynek jogutódjaként definiálta magát 1989-ben a KDNP) megalapítói, a II. világháború után kettőt, a „szabadságot” és „testvériséget” (ami ebben a kontextusban a nemzeti összetartozásnak, tehát a hazafiasságnak a szinonimája) emelték be az általuk kiválasztott jelmondatba. A „hazafisággal” a jelenlegi KDNP vezetőknek nincs is semmi gondjuk, de a „szabadsággal”, mint értékkel – úgy tűnik – a mai kereszténydemokraták nem nagyon tudnak mit kezdeni. A keresztény értelmiség mostanában nem győzi hangoztatni, hogy a „szabadság” nem tévesztendő össze a „szabadossággal”, és ez utóbbit amolyan szitokszóként használva mindent megbélyegeznek vele, ami nem egyeztethető össze saját értékrendjükkel és ízlésvilágukkal. Csakhogy 1945-ben a Barankovics féle Demokrata Néppárt számára a „szabadság” még pontosan ugyanazt jelentette, amit a felvilágosodás kora óta jelent a nyugati típusú polgári demokráciában: a világnézet, véleményalkotás, a szólás, a gyülekezés szabadsága, melyekből következő minden további szabadságjogot ugyanúgy tiszteletben kell tartania a mindenkori hatalomnak, mint ezeket a klasszikus alapjogokat. Akkor, a II. világháború után ez a szovjet típusú diktatúrával szembeni, a kereszténység és a többpártrendszerű polgári demokratikus értékrend melletti kiállást jelentette. Most azonban, amikor ezekért nem kell küzdeni, a mai kereszténydemokraták mintha szeretnének megfelejtkezni Barankovics jelmondatának utolsó szaváról. Erre utal a negyedik alkotmánymódosítás, melynek leplezetlen célja a keresztény értékek védelmére hivatkozva az alapvető szabadságjogok korlátozása. Hiába tiltakoznak ez ellen a politikai spektrum másik oldalán álló baloldali és liberális politikusok mellett az alapvető emberi jogok iránt ugyanúgy elkötelezett európai uniós szövetségesek is, jelzéseik, kéréseik, javaslataik süket fülekre találnak. Néhány órán belül szavaz a Parlament az alkotmánymódosításról, és a jelenlegi állás szerint a kétharmados többség erőből átnyomja azt.

Szegény Barankovics István meg forog a sírjában…