Amikor valamilyen fórumon nem szokás megemlékezni az ünnepnapokról, akkor nem is hiányzik, ha azon nem emlékeznek meg róluk.
Ha azonban általában megemlékeznek a nevezetes napokról, akkor feltűnő a megemlékezés hiánya, amikor az egyik ilyen nevezetes napon ez elmarad. A Google hosszú évek óta hozzászoktatta a látogatókat, hogy megemlékezik a nevezetes napokról. A gyakran nagyon szellemes és jópofa Google grafikák, a „doodle”-ok, amelyek a keresőmenü nyitóoldalán időről-időre megjelennek, megtalálhatóak évekre visszamenően a szolgáltató weboldalán. Ezek a kis ábrácskák bizonyos szempontból utalnak a Google-nak, mint hatalmas multinacionális cégnek a vállalati filozófiájára. Ahogy egy sikeres, Amerikából származó világcéghez illik, az Amerikában elvárt politically correct (pc.) szellemiségét követik. Ez utóbbit sokszor és sokan kritizálták, főleg a magukat konzervatív keresztény értékrendűnek nevezők, akik szerint az amerikai politikai korrektség gyakran túlzásokba esik, pl. amikor a keresztény eredetű, vagy legalább is keresztény teológiai tartalommal is bíró ünnepekről nem akarnak megemlékezni, nehogy ezzel megsértsék a nem keresztények érzékenységét. A doodle-okat megnézve látható, hogy a Google maradéktalanul próbál megfelelni a pc. elveinek, karácsonykor csak egy meseszerű „szabadnap” sorozat jelent meg a nyitóoldalán, húsvétkor pedig évek óta csak a hétköznapi „Google” felirat. A doodle-okat bemutató oldalon rákeresve a „húsvét” szóra, nem talált megjeleníthető elemet, és az „Easter” szóra keresve is csupán egyetlen egy találatot dobott ki, amelyet 2000. húsvétján, és akkor is csak Amerikában használtak. A Google grafikák és animációk készítésének rejtelmeiről a metropol.hu is írt egy cikket tavaly év vége felé, de kínosan kerülte a fenti kérdések feszegetését.
A kérdés jelentőségét természetesen nem az adja, hogy milyen ábrácskák jelennek meg, vagy éppen nem jelennek meg egy keresőprogram nyitóoldalán, hanem az, hogy kik,mit tekintenek politikailag korrektnek. Különösen azért, mert ez utóbbi meghatározó jelentőséggel bír az amerikai közéletben, a médiában és ebből adódóan minden olyan iparágban, amelyek ezeken a területeken érdekeltek, így az internetes vállalkozásokban is. Tekintve hogy ez utóbbiak között piacvezetővé nőtte ki magát a Google, ezért fontos az, ahogyan saját gyakorlatában alkalmazza a pc. szabályait. Az a tény, hogy a pc. nem enged teret a rasszizmusnak, küzd minden hátrányos megkülönböztetés ellen, aligha vitatható érdeme ennek az irányzatnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szerencsés, ha sokan azért utasítják el a pc. szabályainak tiszteletben tartását, mert úgy gondolják, hogy az kifejezetten keresztényellenes.
Azt ma már a kereszténység is elfogadja, hogy senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés a származás, vagy a bőrszín alapján, ugyanakkor a hivatalos katolikus, és a konzervatív protestáns irányzatok viszonyulása a nemi irányultság miatti diszkrimináció tilalmával kapcsolatban igencsak ellentmondásos. Ebben a kérdésben jelentős eltérés van a konzervatív keresztény álláspont és a pc. irányzat között, mivel az utóbbi teljesen egyformán utasítja el a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetést és a származás, vagy az etnikai hovatartozás miattit.
A konzervatív irányzatok képviselői mindezt a kultúrharc részének tekintik, és ezért támadják olyan dühös indulattal a pc. szabályait. Logikailag erre a konfliktusra két lehetséges megoldás jöhet szóba. Vagy a pc. szabályai változnak úgy, hogy a nemi irányultság miatti negatív diszkriminációt elfogadják, vagy a konzervatív keresztény irányzatok változtatják meg az azonos neműek közötti társkapcsolatokat elutasító álláspontjukat. Ma egyikre sem látszik túl sok esély. Akkor ugyanis, amikor az USA-ban, és a világ számos fejlett országában a lakosság többsége támogatja az azonos neműek házassági jogának elismerését, ugyanakkor a konzervatív keresztény irányzatok elfogadottsága rohamosan csökken ezekben az országokban, aligha lenne politikailag korrekt (és persze üzletileg kifizetődő) bárkinek szembehelyezkedni a többség álláspontjával. Ugyanakkor az is igaz, hogy a konzervatív keresztény álláspont képviselőit a legkevésbé sem zavarja az a tény, hogy egyre inkább kisebbségbe szorulnak a véleményükkel, sőt! A keményvonalasa konzervatívok ezt egyfajta önigazolásnak tekintik, hiszen a kereszténység eredendően is a kisebbség világnézete volt. Ugyanakkor azonban a konzervatív keresztény álláspont tarthatatlanságát ezzel a kérdéssel kapcsolatban blogunk korábbi írásaiban többször elemeztük. Ma már úgy tűnik, hogy a keresztény hívek egyre nagyobb része szerint is indokolt lenne, ha a konzervatív keresztény irányvonal képviselői nyitottabbá válnának a sajátjuktól eltérő teológiai értelmezések elfogadására. A kereszténység eredendően szintén az emberi jogoknak, az emberi méltóságnak a tiszteletben tartását hirdette és alapozta meg, amelyeket a pc. irányzat képviselői is magukénak vallanak. Ebből adódóan a megoldást csak az jelentheti, ha a magukat konzervatív keresztény irányvonalhoz tartozóknak definiáló egyházi vezetők hajlandóak lennének végre megváltoztatni saját merev álláspontjukat, visszatérni a kereszténység eredeti, jézusi irányvonalához. Ennek a legfőbb akadályát az a nagyon is világias szempont jelenti, hogy a konzervatív keresztény álláspont képviselői ma még nem érdekeltek a szemléletváltásban, ahogy ezt is többször bemutattuk már a különböző megnyilvánulásaik, döntéseik hátterének elemzései alapján (ld. pl. az afrikai misszióval kapcsolatban írt cikket!), és ez fenntartja a háborús logikát, amiről szintén írtunk már. Ebből adódóan lehet ugyan globális összeesküvés elméletekről fantáziálni a pc. irányzattal kapcsolatban, de ezeket a paranoid magyarázatokat egyre kevesebben hiszik el keresztények között is. Ha azonban a kereszténység visszatérne az eredeti, az emberi méltóságot minden körülmények között tiszteletben tartó irányvonalához, akkor jó eséllyel tudna egymáshoz ismét közeledni a pc. és keresztény értékrend, és talán a doodle-ok tervezői is örömmel köszöntenék a keresztények számra fontos ünnepeket a Google nyitóoldalán.
