A konzervatorium.blog.hu-n egy poszt jelent meg „A melegházasság és -örökbefogadási jog ellen” címmel. Ebben a szuveren.hu portál „Család – nem család?” című cikkére reagálva fejtik ki – meglehetősen bő terjedelemben – azt a szokásos konzervatív álláspontot, mely elutasítja a homoszexuális viselkedés normálisként való elfogadását, és ebből adódóan természetesen az azonos nemű párok kapcsolatának törvényes elismerését, különösen pedig az örökbefogadási jog megadását számukra. Álláspontjuk alátámasztására erősen vitatható, tudományosnak mondott, és egyértelműen inkább civil kezdeményezéseknek tekinthető forrásokból származó hivatkozásokat ismertetnek részletekbe menően, azonban az ellentétes véleményeket csak nagyon hiányosan, és a hivatkozásokat – melyeken azok tényleges tartalma ellenőrizhető lett volna – elhagyva említették meg.
Eddig mintegy 90 hozzászólás jelent meg, melyek jelentős része felhívta a figyelmet a cikk tudományos hivatkozásainak hibáira, és higgadt logikai érvrendszerrel támasztotta alá az azonos nemű párok házassághoz és örökbefogadáshoz fűződő jogát. Sajnálatos módon ezekre az érvekre indulatos válaszok érkeztek, még a portál egyik szerkesztőjétől, a "dobray" néven kommentelő Szilvay Gergelytől is (akinek korábban már más megnyilvánulásaira is reagáltam a jelen blogon), akit hiába kértem, hogy indulatmentesen és tárgyszerűen reagáljon, hiába tettem két konkrét állítására indulatmentes és tárgyszerű észrevételeket, ő erre már nem reagált.
Tekintettel arra, hogy az internetes média egyre nagyobb szerepet játszik a tájékoztatásban és a véleményformálásban, felettébb aggasztó, hogy a konzervatív, valamint konkrétan Szilvay esetében a katolikus média termékeny és sokat publikáló szerzői között olyanok is vannak, akik színvonaltalan, indulatos megnyilatkozásokat tesznek, ugyanakkor korrekt, tárgyszerű érvelésre képtelennek mutatkoznak. Ennek jelentőségét pont az adja, hogy olyan súlyú társadalmi kérdésekben tesznek ilyen elfogadhatatlan színvonalú és vagdalkozó megnyilvánulásokat, amelyek nagyon sok ember életének alapvető, meghatározó jelentőségű szegmenseit, emberi létük legelemibb alapjait, fundamentumait érintik.
Aggasztó és elkeserítő, hogy ilyen színvonalú vagdalkozások alapján dőlhetnek el – éppen a média óriási, és egyre növekvő hatása és befolyása miatt – alapvető jelentőségű társadalmi, közpolitikai, illetve a jogrendszert érintő kérdések, alakulhatnak a világnézeti, a morális és a morálteológiai megítélések, minősítések. Közhely, hogy mára a média szinte önálló hatalmi ággá nőtte ki magát, azonban sajnálatos módon hazánkban még a klasszikus hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elveit is feszegetik a jelenlegi kormánypártok, a média nagy része felett pedig - kormányzati ciklusokon átívelően - teljesen egyértelmű a politikai irányítás. Ebből adódóan ma aligha kell bármilyen retorzióval számolnia annak, akik a kiegyensúlyozottság és a tényszerűség elveit sutba dobja, ha ezt a kormánypártok hivatalos irányvonalába illeszkedő álláspontok védelmében teszi. Ugyanakkor ezzel mégis alapvetően megsérti az újságírói szakma alapelveit, etikai normáit, aminek előbb-utóbb nyilván rá nézve is negatív következménye lesz, de ami ennél sokkal fontosabb, rengeteget árt annak a közösségnek, amelyhez szól, amelynek a jóvoltából megkapta a rendelkezésére álló média felület. Ezért bár pillanatnyilag úgy tűnhet, mintha hűséges kiszolgálója lenne bizonyos politikai, társadalmi, vagy valamely közösség elvárásainak, valójában azonban becsapja önmagát és másokat is azáltal, hogy a tőle elvárható etikai és morális normákat figyelmen kívül hagyja egyes megnyilatkozásai során.