A magukat konzervatív értékrendűnek tartó emberek homofób megnyilvánulásainak egyik gyakran visszatérő eleme a homoszexuális viselkedés „reklámozásának” társadalmi kockázataira hivatkozó magyarázat. Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy mivel a homoszexualitás genetikai eredete nem bizonyított, így „biztos”, hogy a homoszexualitás kialakulásában meghatározó szerepe van a „rossz mintáknak”, annak, hogy a gyermekeket kvázi „megfertőzik” a homoszexuálisok saját viselkedésükkel, megnyilvánulásaikkal. Ebből a logikából egyenesen következik, hogy ha a társadalom küzdeni akar a homoszexualitásnak, mint a társadalomra veszélyes jelenségnek a terjedése ellen, akkor meg kell akadályozni ezeknek a „rossz mintáknak”a mutatását a gyermekek, fiatalok között.
Ennek a gondolatmenetnek a folyománya, hogy Oroszországban, és néhány ázsiai, kelet-európai és afrikai országban születtek olyan törvények, amelyek büntetni rendelik a homoszexuális viselkedés „reklámozását” is, hiába tiltakoztak a legkülönbözőbb nemzetközi politikai testületek és jogvédő szervezetek az önkényes értelmezésekre nyilvánvalóan nagyon tág teret adó, és minden tudományos megalapozottságot nélkülöző, az alapvető emberi jogokat többszörösen is sértő jogszabályok ellen. Hazánkban is voltak a szélsőjobb irányzatok részéről ilyen kezdeményezések, és ezt az indoklást hangoztatták a Fidesz-KDNP képviselői is, amikor be akarták tiltatni a budapesti melegfelvonulást (ld. a korábbi posztban).
Sokan tehát még felelős beosztásokat betöltő politikai vezetők is azt hiszik, hogy a homoszexualitás kialakulása szempontjából veszélyt jelent, ha a fiatalok „rossz mintákat” látnak maguk előtt, és azt tapasztalják, hogy a társadalom teljes mértékben elfogadja, tolerálja a homoszexuális viselkedést, ezért amellett, hogy a homoszexualitás megjelenítését, a fentiekben leírtaknak megfelelően meg akarják akadályozni, gondoskodni próbálnak arról is, hogy ne érezzék vonzó, vagy legalább is tolerálható alternatívának ezt a „deviáns” viselkedést. Mondhatnánk, sokan szükségesnek tartják a homofóbia bizonyos szintjének fenntartását egyfajta megelőzési, preventív célzattal, ami egy elfogadhatatlan, és ezért felszámolandó hozzáállás.
Semmilyen tudományos alapja nincs annak, hogy a gyermekek, vagy fiatalok nagyobb eséllyel válnának homoszexuálissá, ha toleráns társadalomban nőnek fel. Mindezt persze nagyon nehéz vizsgálni, hiszen az intoleráns társadalmakban az érintettek titkolják, adott esetben le is tagadják tényleges nemi irányultságukat, de vannak olyan mutatók, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy mennyire alaptalanok ezek az aggodalmak. Miközben ugyanis azoknak az országoknak egy jelentős részében, ahol a homoszexualitással szemben kevésbé toleráns a társadalom, a demográfiai mutatók a populáció természetes fogyását, vagy csak nagyon alacsony gyarapodását mutatják, addig a toleránsabb országokban, ahol évtizedes múltja van az azonos neműek párkapcsolatát legalizáló jogi szabályozásnak, a populáció jelentős arányú természetes gyarapodása figyelhető meg, amint erre a jelen blogon már három éve is felhívtuk a figyelmet, és ahogy ez Eurostat adatai alapján ez a tendencia azóta is fennáll. Így pl. Dánia és Svédország esetében, melyek a világon elsőként legalizálták az azonos neműek párkapcsolatait, a gyermekeket már kis koruktól a homoszexualitás elfogadására nevelik, semmilyen adat nem igazolja, hogy növekedne a melegek aránya, ugyanakkor 2020-ig a természetes gyarapodást jelzik előre az Eurostat adatai, miközben az olyan intoleráns országokban, mint hazánk, Románia, vagy Bulgária, rohamos lesz a népesség fogyása.
Semmilyen racionális ok nem szól tehát a homoszexualitással szembeni társadalmi elutasítás fenntartása mellet, azt kizárólag a zsigeri indulatok, a tájékozatlanság, az álszent, és téves ideológiai megfontolások magyarázzák, melyek miatt súlyos társadalmi és egyéni konfliktusok forrásai.
