A homoszexuális vágyak megélésével, a homoszexuális viselkedés minden féle formájának teljes elutasításával kapcsolatos katolikus (és több protestáns) egyház teológiai álláspontja, az egyházi vezetők és a hívek egy része szerint megváltoztathatatlan. Az ilyen álláspontot képviselők nem fogadják el azokat az érveket, amelyek a felnőtt, beszámítható, egymást őszintén szerető, egymás iránt hűséges és egymást kölcsönösen tisztelő azonos nemű párok, felelősségteljes monogám kapcsolatának a jogi elismerését, morális megbecsülését, társadalmi szinten pedig a heteroszexuális párkapcsolatokkal azonos szintű tiszteletben tartását támasztják alá. Hiába érvelnek ez utóbbi mellett teológiai, egzegetikai érvekkel, a fundamentalista keresztény (értelmezést ld. egy korábbi poszt ide vonatkozó kommentjében!) álláspont képviselői azt állítják, hogy a homoszexualitás elutasítására vonatkozó tanítást az emberek nem változtathatják meg, ezt az egyház nem teheti meg.
Csakhogy a Szentírás nem erre tanít minket. A katolikus igeliturgiában éppen ma kerül sorra az Apostolok cselekedeteinek az része, amikor vita támadt az egyházban azzal kapcsolatban, hogy a keresztény hitre térő pogányokra nézve kötelezőek-e a mózesi törvények:
Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek." Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez. Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föníciát és Szamariát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten. Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: "Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét." Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet. (ApCsel 15.1-6.)
Az apostolok megvitatták a kérdést, végül elfogadták Péter javaslatát:
„Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez, hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől.” (ApCsel 15.19)
- vagyis nem írták elő számukra a körülmetélkedést, és a többi mózesi parancsot, csupán a bálványimádás, a paráznaság (a felelősségteljes, valódi szerelem nélküli nemi élet), és a pogány szertartások tilalmát tartották fent.
Mindez arra tanít minket, mai keresztényeket, hogy az egyháznak igen is joga, sőt kötelessége időnként felülvizsgálni azokat a vallási előírásokat (teológiai és morálteológiai téziseket, „dogmákat”, stb.), amelyek nem Isten akarata szerinti terheket raknak a hívő emberek nyakába, amelyeknek a történelem korábbi szakában megvolt ugyan a maguk szerepe, de amelyek nem tartoznak a keresztény hit lényegéhez. Ennek felismeréséhez akkor is, most is szükség van a Szentlélek megvilágosító kegyelmére, ezért ma – pünkösdhöz közeledve – különösen indokolt és szükséges ezt kérni Jézus Krisztus egyházának vezetőire, hogy felismerjék Isten valódi, örök akaratát a homoszexualitással, a hívő, keresztény, de csak a saját nemű társa iránt vonzalmat érző keresztény emberekkel kapcsolatban.
