Az elmúlt napokban a hazai médiában ismét felkapott téma lett az egyesek szerint nagy mértékben erősödő keresztényellenesség.

Szilvay Gergely a Mandiner és a Magyar Kurír oldalain is hosszú cikkeket publikált a keresztényeket érő jogsértésekről szóló 2012. évi jelentésről, illetve a jelentés egyik szerzőjével készített interjúról. Megdöbbentő módon, annak ellenére, hogy a világ számos pontján valóban érik súlyos atrocitások és jogsértések a keresztényeket, a hazai beszámolókból az derül ki, mintha az EU-ban, és azon belül is a legfejlettebb demokráciákban (így pl. Svédországban) lenne a legrosszabb a helyzet.

A hazai híradásokban első sorban azokat az eseteket ismertetik, amikor a különböző nyugati demokráciákban megtiltották egyes állampolgároknak, hogy keresztény hitükre hivatkozva valamit tegyenek, illetve büntették őket azért, mert az adott ország  hatályos jogrendjét sértő viselkedést tanúsítottak. Ez utóbbiak között gyakori volt a homoszexuális emberekkel szemben tanúsított sértő, vagy diszkriminatív viselkedés, mint amilyen pl. egy azonos nemű pár szállásigényének elutasítása volt a keresztény hitére hivatkozó panziós részéről. Mindezek alapján sokakban alakulhatott ki az a benyomás, amit az egyik kommentelő így fogalmazott meg: bdi 2013. május 30. 14:01 (a többi kommentelő értékelése: tetszik: 6, nem tetszik: 8) „A cikk alapján, a keresztények diszkriminációja abból áll, hogy nem engedik nekik, hogy ők diszkrimináljanak másokat.”

Nagyon szerencsétlen dolognak tűnik, hogy egyesek olyan látszatot akarnak kelteni, mintha az európai jogállamokban lábbal tipornák a keresztények szabad vallásgyakorláshoz fűződő alapvető jogait, azokban az esetekben is, amikor a legmagasabb bírói fórum is ennek az ellenkezőjét állapítja meg. Amint korábban a jelen blogon is beszámoltunk róla, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) idén januárban négy olyan keresetből, melyet a felperesek a vallási meggyőződésük miatt vélelmezett diszkrimináció miatt indítottak, egyet helyben hagyott, hármat viszont elutasított. Ez utóbbiak az EJEB másodfokának számító Nagykamarához fellebbeztek, amely a The Guardian online három nappal ezelőtti híradása szerint a fellebbezéseket alaptalannak találta, ezért elutasította, ezzel az ügyeket jogerősen lezárta (meglepő módon a hazai médiában ez utóbbi ítéletnek semmi nyoma nincs, pedig korábban az üggyel több médium is foglalkozott).  

Természetesen erre is lehet azt mondani, hogy ez az ítélet újabb bizonyíték az EU keresztényellenességére, azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy aki ezt állítja, az az alapvető emberi jogok védelmére hivatott legmagasabb szintű európai testületet létjogosultságát, az ezt felállító, működtető, abban dolgozó és döntéseket hozó emberek jóhiszeműségét, és ennek a testületnek a jogi kompetenciáját vonja kétségbe. Tekintettel azonban arra, hogy az EJEB a jelenleg 47 tagországgal működő Európa Tanácsnak (ET) az egyik legfontosabb intézménye, ez utóbbi létjogosultsága is megkérdőjeleződik az EJEB elleni támadásokkal, márpedig az ET volt az a szervezet, amelynek felállítása óta a történelem folyamán a leghosszabb háborúmentes időszak kezdődött Európa legnagyobb részén, és az Európában élő több százmillió ember döntő többségének már nem kellett saját életében megtapasztalnia háború borzalmait.

Azt azonban senki nem gondolhatja komolyan, hogy annak a jogfejlődésnek, amely ilyen kétségbevonhatatlanul fontos, és történelmi léptékekkel is meghatározó jelentőségű eredményeket tud felmutatni, el lehet kezdeni kiszemelgetni egyes elemeit, amelyek nem tetszenek a rossz értelemben vett fundamentalista keresztények szűk csoportjának, és úgy kivenni azokat az európai demokratikus intézményrendszer építményéből, hogy az ettől nem omlik össze, maga alá temetve az európai béke is biztonság rendszerének eddig elért eredményeit. Márpedig azoknak az alapvető emberi jogoknak a védelme, amelyért Európában legfelsőbb szinten az EJEB felelős, a legmeghatározóbb elemei, alapjai és sarokkövei ennek az egész építménynek.

Biztos, hogy meg kellene próbálni lerombolni mindezt?