Két héttel korábbi nyílt levelünkre, melyet akkor a jelen blogon is publikáltunk, megérkezett a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság válasza, melyet most teljes terjedelmében közzéteszünk:
|
Tisztelt Cím! Bízunk benne, hogy tájékoztatásunkkal segítségére lehettünk. Tisztelettel: |
Természetesen a „Hatóság” válasza mind jogi, mind erkölcsi szempontból tökéletesen elfogadhatatlan. Jogi szempontból azért, mert az az érv, hogy a KET „és az Mttv. értelmében hatósági eljárás írásban kezdeményezhető, nem minősül azonban írásbeliségnek az e-mail” a jelen közérdekű bejelentés szempontjából teljesen irreleváns, hiszen a KET és az Mttv alapján a közigazgatási hatósági eljárásban a közigazgatási hatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével (a jelen eset nem ilyen!) hivatalból eljárást indíthat, és a KET 22§ (3) alapján „A hatóság – tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére – hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.” Ebből következik, hogy a jelen esetben a média hatóság mulasztásos törvénysértést követett el, mivel a hatóság által hivatalból megteendő ideiglenes intézkedés elmulasztása azzal az utólag már elháríthatatlan kárral járt, hogy a HV jogsértő lapszámát terjeszteni és reklámozni tudta a lap kiadója.
Ennél is fontosabb azonban, hogy a média hatóság válasza erkölcsi szempontból is elfogadhatatlan, hiszen azzal, hogy a HV inkriminált lapszáma a korábbi posztban leírtak értelmében súlyosan sértik az alapvető emberi jogokat, és az LMBT közösséget, a válaszban egyáltalán nem foglalkoznak, ez kvázi nem érdekli a hatóságot. Egy ilyen súlyos jogsértés esetén, amely olyan sok hátrányos társadalmi következménnyel jár, mint amiket a HV ezen számának megjelentése, terjesztése és reklámozása okoz (gyűlöletkeltés, közösség megsértése, Magyarország lejáratása, stb.), a Hatóságnak nem csak jogi lehetősége, hanem erkölcsi kötelessége is, hogy a lehető leghatározottabban fellépjen, és adott esetben más hatóságoknál ugyanezt kezdeményezze.
El kell ismerni, hogy az eddigi hazai bírói gyakorlat alapján nem tűnik valószínűnek, hogy a bíróság minden szempontból hasonló jogi álláspontra helyezkedne, mint ahogy ezt a jelen posztban összefoglaltuk. Mindazonáltal megfontolandó lehet az LMBT jogvédő szervezetek számára, hogy megpróbáljanak mégis jogi lépéseket tenni a médiahatósággal szemben azután, hogy a HV sértő és az LMBT embereket megalázó lapszámával kapcsolatban nem voltak hajlandóak megtenni azokat a lépéseket, amelyekhez megvan a törvényi felhatalmazásuk, és amelyek erkölcsi szempontból elvárhatóak lettek volna.
