A magyar közélet eddig sem volt mentes a primitív, ovis színvonalú kommunikációtól, a negatív kampánytól és a gyűlölet-keltésre építő politikai akcióktól, de most egy kicsit töményen zúdult mindez a magyar polgárokra. A baloldali média reprezentánsai már némi jelét adják annak, hogy érzékelik a helyzet abszurditását, a Hir24 kissé cinikusan megszavaztatja olvasóit, hogy kinek melyik plakát tetszik jobban, a Nol.hu már kritikusabban fogalmaz, amikor ezt a címet választotta a témával foglalkozó cikkének: „Csúnya mélyrepüléssel indul a kampány”. Hát, nem kifejezés! Nagyon csúnyával. Ezt az infantilis, ovis tempót, amikor a következő választáson minden bizonnyal a szavazatok döntő többségét bezsebelő két nagy pártszövetség abban méri össze az erejét, hogy ki tud jobban csúfolódni, nem lehet elfogadni. Biztos vannak olyanok, akiknek az ilyen primitív kampány is „bejön”, de azért nem lenne szabad ennyire lenéznie a vezető politikai elitnek az átlag magyar választópolgárt.

A jobb oldali médiát ráadásul az sem zavarja, hogy egyik nap saját publicistájuk még az ellenzéket szapulja az „MSZP-plakát és „filozófia”: alapozzunk az emberi rosszindulatra és így nyerjünk!” című cikkében amiatt, hogy az MSZP plakátja „az ’egyszerű’ emberek rossz oldalára, irigységére és kicsinyességére” alapoz, majd másnap boldogan ünnepli a békemeneteseket a „CÖF–CÖKA: Bohóckodik a Gyurcsány-koalíció” c. cikkében, melyben beszámolnak arról, hogy Csizmadia László CÖF elnök hogyan magyarázza el „Bohóc tanár úr” és tanítványai című „plakátkompozíciót”. Ez utóbbin ráadásul a Gyurcsány Ferencet átkaroló bohócnak szivárványszínű haja van, ami ugyanannak a homofób indíttatású lejáratásnak a része, mely a közmédia híradásában is megnyilvánult már, amint arról korábban a jelen blogon is szóltunk.

A történelem arra tanít, hogy ha a középpártok átlépnek egy határt az egymás elleni acsarkodásban, akkor ezzel mindig a szélsőséges pátok malmára hajtják a vizet. Tényleg ezt akarják?