Március elején Benvenuto Castellani olasz érsek egy tévéműsorban úgy nyilatkozott, hogy „minden sokszínűség gazdagság” – adta hírül többek között a QTC blog. Ugyanitt egy másik idézet is olvasható az érsektől: „Homoszexualitás – Nos, be kell vallani, hogy amikor ezt a szót kimondom, még mindig úgy tűnik, hogy van ebben valami belső ítélkezés. Ellenérzés van bennem ennek a szónak a használatával kapcsolatban. Ezért van szükség egy kulturális szemléletváltásra, mivel a sokszínűség gazdagít. Ami mindennél fontosabb, az az egyén méltósága. És csodálkozom azon, hogy miért tartják a fiatalok az egyházat ’homofóbnak’.” Minderről a hazai média semmilyen tájékoztatást nem adott, sem a világi, sem az egyházi (ez utóbbiban egyre gyakoribb, hogy már egyes katolikus főpapok megnyilatkozásait is cenzúrázzák), de az angol nyelvterületen nem lehetett eltitkolni az érsek szavait, amelyekre az egyházi reform támogatóinál is sokkal hamarabb, gyűlölettől izzó hangon reagáltak a konzervatív, fundamentalista katolikusok. A saboteur365 blog pár nappal később kelt posztjában szó szerint ezt írja: „…Benvenuto Castellani érsek helyesli a szodómiát… Hej, érsek! Szeretni akarod a buzikat? Nekem ne mond azt, hogy a buzik is értékesek. ’Minden sokszínűség gazdagság.’ Micsoda nagy rakás baromság, és egy katolikus érsek szájából is ez jön.” Kevésbé trágár, de hasonlóan elkeseredett szavakkal reagált rorate-coeli blognak az interjú utáni napon kelt posztja, amelyben – vélhetően a lejáratás szándékával – az érseki interjú alatt lefotózott bőséges büfé asztal fényképét is mellékelték. A poszt címe: „Homoszexualitás? Élettársi kapcsolat? ’Ideje nyitni a sokszínűség irányába’, mondta az olasz érsek”. Ezek után a cikkíró röviden összefoglalja az érseki interjút, majd így folytatja: „A ’Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?’-től a ’brávó’-ig [ld. Dolan bíboros szavait! – a szerk.], és a ’minden sokszínűség gazdagság’-ig … Mindez véletlen? Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor már nincs érelme érvelni? A hierarchia nagy része magunkra hagy minket abban, hogy megvédjük mindazt, amit az Egyház (az apostoli hagyomány, amelynek a továbbadói vagytok!) mindig is tanított? Ez a keresztény hit és erkölcs megvédése ma: mindenki csak magára gondol…?”
Nem kétséges, hogy nehéz időszak vár ránk. Mindenkinek szorgosan kell imádkoznia azért, hogy a Szentlélek adjon világosságot ebben a nagyon nehéz helyzetben, de mindenkinek magának is meg kell tennie azt, ami rajta múlik. Ez utóbbiak közül talán az első az lenne, hogy mindenki tartózkodjon a másik fél elitélésétől, megbélyegzésétől, mert a vita elmérgesedése senkinek sem használ.
