Tegnap bombaként robbant a hír: a TÁRKI márciusi felmérése szerint a Jobbik lényegében beérte az éppen „Kormányváltóknak” nevezett (sic!) baloldali összefogást (baloldal 21%, Jobbik 20% a biztos pártválasztók között!), és a párt vezére már ki is tűzte maga elé az új célt: „Vona: még van tíz napunk, hogy beérjük a Fideszt”. Igaz, hogy a többi közvélemény-kutató cég még nem festett ennyire sötét képet (egy nappal korábban pl. a Nézőpont 19%-ot mért a baloldalnak, és csak 11%-ot a Jobbiknak), azonban az elmúlt hetek tendenciái mindenkinél egyértelműen ebbe az irányba mutatnak (ld. pl. a policity.eu összefoglalóját).
Beérett tehát a gyümölcse annak a csúfolkodó kampánynak, amit a két nagy tömörülés folytatott az elmúlt időszakban. Az adatok sajnos tökéletesen alátámasztják azt, amit január végén írtunk a jelen blogon: „A történelem arra tanít, hogy ha a középpártok átlépnek egy határt az egymás elleni acsarkodásban, akkor ezzel mindig a szélsőséges pátok malmára hajtják a vizet.” A két nagy politikai tömörülés csúfolódó kampányával, tankönyvi módon építi a szélsőjobb táborát, ahogy kell. Ismét felmerül a kérdés: „Tényleg ezt akarják?”
