Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Máté evangélista szerint ezek voltak Jézus utolsó szavai a kereszten. Megdöbbentő, hogy a legmélyebb elkeseredés kifejeződése, hogyan vált évezredeken keresztül a kétségbeesett, kitaszított, megalázott és megkínzott emberek millióinak vigaszává, lelki kapaszkodójává. Ha Jézus, az Isten fia, a második isteni személy, tehát maga az emberi testet öltő Isten, ilyen magányt és elhagyatottságot érezhetett, élhetett át, akkor nekünk is ki kell bírnunk ezt az érzést.
Jézus előre figyelmeztette tanítványait: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.” (Mt 10.24), a szenvedést el kell nekünk is viselnünk.
Sok szempontból a világ semmit sem változott. Akik a többséghez tartoznak, és nem fogadják el a másik embert, ma éppúgy azzal vádolják a másikat, hogy az vesztükre tör, és ezért el kell pusztítani, de legalább is el kell némítani, el kell hallgattatni. A farizeusok, a Jézus halálát követelő zsidók is arra hivatkoztak, hogy Jézus veszélyt jelent rájuk nézve, és még a római helytartót is azzal vették rá, hogy járuljon hozzá Jézus kivégzéséhez, hogy azt mondták: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” (Jn 12,19.) Micsoda abszurditás: Jézus veszélyezteti a császár hatalmát!
Mintha csak a mai világ farizeusait hallanánk, akik szerint az LMBT emberek egyenlő jogainak elismerése veszélyezteti a család intézményét, és azon keresztül az egész társadalmat, az egész civilizációt. Ezért el kell őket hallgattatni, ha a „meleglobby” beférkőzött az egyházba, és ki kell üldözni őket az egyházból, mondván: „nem kötelező mindenkinek kereszténynek lennie”. Miközben mindenki tudja, hogy azok, akik az emberek egyenlő jogaiért küzdenek, nem sértik senkinek a jogos érdekeit, ugyanakkor a homofóbia sokmillió ember életét pusztította el, vagy tette tönkre a történelem folyamán.
A szenvedés, a megpróbáltatás azonban nem történet vége. Jézus harmadnapra feltámadt. Azoknak, akiket az emberi gonoszság elpusztított, a halálba kergetett, vagy megnyomorított a mássága miatt, e világon nem adatott meg a feltámadás, a jóvátétel. Mégis hinnünk kell abban, hogy számukra is felragyog majd a feltámadás öröme.
