A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.
A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. (1Kor 12.4-5)
Minden szervezetnek, minden közösségnek van valamilyen célja, küldetése, amiért az alapítói létrehozták. Általában konkrétan megfogalmazódik valamilyen alapító dokumentumban (alapító okirat, társasági szerződés, alapszabály, stb.), vagy jobb esetben egy külön küldetésnyilatkozatban. Ez utóbbi nemcsak jobban hangzik, mint egy egyszerű célmeghatározás, hanem annál összetettebb is szokott lenni, térbeli, időbeni és társadalmi kontextusba helyezve a szervezet, vagy közösség céljait, kifejtve, kibontva annak különböző szintjeit és elemeit.
Blogunkon eddig még nem publikáltunk küldetésnyilatkozatot, a lap jobb-felső sarkában látható egymondatos összefoglaló is inkább csak a blog-indításhoz szükséges formális öndefiníció, és bár a misszió kérdésével általánosságban már több posztban foglalkoztunk, valamint az egyik posztban a keresztény LMBT emberek sajátos küldetéséről is írtunk, de a Kaleidoscope blog „Mission statement”-jét még nem készítettük el. Jelen posztban néhány adalékkal szeretnénk hozzájárulni ennek előkészítéséhez.
A blog rövid önmeghatározása szerint, azt a „keresztény humanizmus szándéka jellemzi legjobban”, amit sokan amolyan „fából vaskarikának” tartanak, de – amint erről írtunk már egy korábbi, még meglehetősen „zsenge” posztban, két évvel ezelőtt – ezzel a magunk részről nem értünk egyet, és azt gondoljuk, hogy ebbe a fogalomkörbe nagyon sok minden belefér. Ezek közül talán a két fő iránynak egyrészt a keresztény hittel, világnézeti, hittani és morálteológiai kérdésekkel, másrészt a hazai, és a nemzetközi társadalmi, politikai témákkal foglalkozó írások tekinthetőek, de voltak művészeti, irodalmi, sőt néha személyes vonatkozású posztok is. A különböző témájú írásokban általában figyelembe vettük az LMBT közösséghez tartozó emberek szempontjait is, ezért többen bélyegezték már meg blogunkat különböző előítéletes véleményekkel, melyek között még az egyik legenyhébb volt az, amikor a „meleglobbi” szócsövének tituláltak minket.
Az elmúlt öt évben (melyből igazán aktív időszaknak „csak” négy és fél év tekinthető) lassan, fokozatosan kristályosodott ki a blog valódi küldetése. Ebben a folyamatban meghatározó jelentőségű esemény volt a Vatikán által tavaly októberben kezdeményezett felmérés, mellyel nagyon sok posztban foglalkoztunk (ld. a témával foglalkozó első írásunkat, és egy fél évvel ezelőtt készített helyzetértékelésünket is!). Blogunkon biztosítottuk a szabad, befolyásolástól mentes véleménynyilvánítás lehetőségét azon katolikus és nem katolikus keresztény hívek számára, akik ezzel élni kívántak. A magunk szerény eszközeivel bekapcsolódtunk, és azóta is részt veszünk abban a konzultációban, melyet Ferenc pápa indított el a Katolikus Egyházon belül. Igaz ugyan, hogy a konzervatív felfogású katolikusok szerint ez a felmérés nem azt célozta, hogy esetleg meg kelljen változtatni bizonyos pontokon a Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK), és az valóban okoz némi bizonytalanságot, hogy ilyen szempontból nem adott egyértelműbb instrukciókat a felméréssel kapcsolatban a Vatikán. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb, hogy az adott helyzetben valóban az volt a legjobb döntés, hogy a felmérés elindításakor nyitva hagyták ezt a kérdést, meghagyva a lehetőségét annak, hogy bizonyos változtatásokra kerüljön sor a KEK-ben, és annak is, hogy maradjon változatlan.
Ahogy az apostoli hitvallás is azzal kezdődik, hogy kinyilvánítjuk azt, aminek „ellene mondunk”, úgy saját küldetésünk meghatározásánál is érdemes tisztázni, hogy mi az, ami nem áll szándékunkban. Ennek megfelelően leszögezhetjük, hogy a blogban megjelenő írások nem a Katolikus Egyházat, vagy általában a kereszténységet támadják. Nem célja a blognak egy új vallás, vagy szekta létrehozása, nem akar csatlakozni sem ilyenekhez. (Ezért nem vettük fel olyan szervezetekkel a kapcsolatot, amelyek önálló egyházként határozzák meg magukat, bár tudjuk, hogy vannak olyanok, amelyek katekizmusa sok szempontból közelebb áll a blog szellemiségéhez, sőt olyanról is tudunk, amely még a „successio apostolica” elvét is elfogadja amellett, hogy szentségi házasságnak tekinti az azonos nemű párok között megkötött házasságot is, ld. pl.: http://www.reformedcatholicchurch.org/. Ugyanakkor csatlakoztunk olyanokhoz, akiknek hasonló céljaik vannak, mint nekünk, ám deklaráltan nem kívánnak önálló egyházként létezni, ld. http://catholicchurchreform.com/reformGroups.html ). Nem célunk az sem, hogy élezzük az ellentéteket a keresztény felekezetek tagjai között, ugyanakkor nem próbáljuk elmosni, vagy negligálni sem azokat a különbségeket, amelyek a különböző keresztény felekezetek katekézisében mutatkoznak, nem akarunk úgy tenni, mintha ezek nem lennének. Nem keresünk bűnbakot semmilyen vallási, vagy társadalmi csoportban azok miatt a negatív jelenségek miatt, amelyekre felhívjuk a figyelmet. Nem fogadjuk el az előítéletes, sztereotip gondolkodást, nem ítélünk el senkit erkölcsi szempontból, akkor sem, ha egyes emberek bizonyos cselekedeteit, vagy megnyilvánulásait konkrétan kritizáljuk, vagy valamilyen egyházi tanítással, társadalmi jelenséggel szemben, az egyház, illetve a társadalom határozott fellépését sürgetjük.
Figyelembe véve azt a tényt, hogy a blog alapító szerkesztői, keresztény hitüket a római katolikus vallás keretei között élik meg, egyre hangsúlyosabbak azok az írások, amelyek a KEK, általunk szükségesnek tartott korrekciójával foglalkoznak. A Ferenc pápa által a Katolikus Egyházon belül elindított folyamatokhoz, a fentiekben írtaknak megfelelően kapcsolódva próbálunk teret adni azoknak a véleményeknek, és gondolatoknak, amelyek előkészíthetik az azonos neműek párkapcsolatának új megközelítést és megítélését a Katolikus Egyházban. Tekintettel azonban arra, hogy – amint korábban jeleztük – nem célunk új vallás, vagy szekta alapítása, a KEK szükséges módosításait csak úgy tartjuk elfogadhatónak, hogy eközben meg kell őrizni mindazt, ami meghatározó jelentőségű a keresztény hit és katolikus vallás szempontjából, de meg kell változtatni mindazt, ami meggyőződésünk szerint Isten kedves akarata szerint megváltoztatandó. Csak ez utóbbi lehet a garancia arra, hogy ne essünk a „cherry-picking”, vagy az „à la cart vallásosság” hibájába (ld. ezzel kapcsolatos korábbi írásunkat is!). Természetesen ehhez szükség van arra, hogy szerzőink ugyanolyan őszintén keressék Isten akaratát az életükben, ahogy ez minden hívő kereszténynek, egész életére szóló feladata, felhasználva azokat az eszközöket, melyeket ennek érdekében mindenki másnak is használnia kell: az igeolvasást, az imádságot, a böjtöt. Meg kell kérdeznünk Istentől mindazt, amire a véges emberi értelem nem tudja a választ, meg kell hallanunk Isten válaszát, el kell fogadnunk és tovább kell adnunk úgy, ahogy Isten kinyilatkoztatta nekünk Önmagát.
Egyértelműnek tűnik, hogy a katolikus katekizmus korrekciója nem érdektelen más keresztény felekezetek hívei számára sem, hiszen a mai információs társadalom alapvetően új helyzetet teremtett az interkonfesszionális kapcsolatok szempontjából is. Igaz, hogy az LMBT közösség számára eddig inkább csak hátrányokkal járt az, hogy a sokkal alapvetőbb jelentőségű teológiai kérdések vonatkozásában évszázadok óta átjárhatatlannak tűnő felekezeti határokon átívelve, nagyon hasonló dinamikával, és egyre erőteljesebb formában jelent meg az azonos neműek közötti párkapcsolatok elutasítása, ahogy erről is már nagyon korán írtunk a jelen blogon. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a homoszexualitással kapcsolatos attitűdök alakulásában a különböző keresztény felekezetekhez tartozó híveknél hasonló irányú (többé-kevésbé az adott társadalmi közeg többségére is jellemző) változások láthatóak egy-egy országban, vagy földrajzi régióban, amennyire az egyes vallások, felekezetek keretei között ez lehetséges.
Tisztában vagyunk azzal is, hogy az azonos nemű párok kapcsolatának egyházi elfogadása számos más kérdéskörhöz kapcsolódik, vitathatatlanul összefügg a házasság, a szexuáletika, sőt végső soron a keresztény antropológia olyan területeivel, melyek alapvetően nemcsak az LMBT közösséget, hanem minden hívőt, sőt az egész emberiséget érintik. (Ez biztosan hozzájárul ahhoz, hogy olyan heves reakciókat vált ki a téma a hívek nagy részénél, ami megnehezíti a tárgyszerű, érzelmektől és indulatoktól mentes elemzését a felmerülő kérdéseknek.) Szükségesnek tartjuk tehát, hogy mindezen témakörökkel foglalkozzunk, és ezáltal is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a homoszexualitással kapcsolatos morálteológiai álláspontok korrekciója a morálteológia és a katekizmus egészének logikai koherenciáját, egzegetikai megalapozottságát és teológiai kontextusát nemhogy ne gyengítse, hanem kifejezetten és határozottan erősítse.
Biztosak vagyunk abban is, hogy mindez jelentős mértékben hozzá tud járulni azoknak a társadalmi folyamatoknak a gyorsításához, amelyek az LMBT személyek egyenlő jogainak biztosítását, és az azonos nemű párok társadalmi elfogadottságának növelését eredményezhetik. Ugyanakkor legalább ennyire, ha nem még fontosabb szempontnak tekintjük azt, hogy mindez össztársadalmi szinten is jelentős mértékben képes hozzájárulni ahhoz, hogy az azonos nemű párok is minél nagyobb arányban törekedjenek az egymás iránti felelősségen, szereteten és hűségen alapuló kapcsolatok kialakítására. Ezáltal válik ez a kérdéskör az egész emberiség számára, a jövő társadalmának integritása, működőképességének javítása szempontjából, meghatározó jelentőségűvé.
