Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott legutóbbi homofób kirohanása után (melyről a jelen blogon is szóltunk már) több fórumon is felmerült az a kérdés, hogy kinek kellene elhatárolódnia Kerényitől, és az általa mondottaktól. Voltak olyan jobboldaliak, akik kéjes gyönyörrel hangoztatták, hogy már nem olyan időket élünk, amikor a „ballib” értelmiség meghatározhatja, hogy kinek, mitől kell elhatárolódnia, és hogy ez milyen jó.
A keresztény egyházakkal kapcsolatban is sokan fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy nem kell elhatárolódniuk Kerényitől, mert bár egy keresztény rendezvényen hangzottak el a gyűlöletkeltő, homofób szavak, de mivel Kerényi Imre semelyik egyházat nem képviseli, így egyik keresztény felekezet hivatalos képviselőjének sem kell elhatárolódnia tőle.
Miközben egyrészt felettébb sajnálatos, hogy a miniszterelnök úr (aki egyedül tehetne érdemben bármit az általa kinevezett megbízottal) azóta sem szólalt meg az ügyben, az egyházi hozzáállás is meglehetősen aggasztó. A vezetők elhatárolódására ugyanis azért lenne szükség, mert azok, akik egyébként akár politikai, akár egyházi vonalon igazodni szeretnének a vezetői irányvonalhoz (vagy azért, mert úgy érzik, hogy egzisztenciális szempontból kénytelenek, vagy azért, mert erre indítja őket a vezetők iránti lojalitásuk), a hivatalos állásfoglalás elmaradása miatt olyan megnyilatkozásokat tehetnek, amelyekkel lejáratják a vezetőiket, és mindazt, amit ők képviselnek. Fájó történelmi példa erre a keresztény egyházak hallgatása a nácizmus elterjedése idején, amikor szintén az az álláspont kerekedett felül, hogy az egyháznak nem kell elhatárolódnia ettől a politikai irányzattól, holott a holokauszt borzalmai után világossá vált, hogy bizony nagyon is szükséges lett volna a lehető leghatározottabb elhatárolódás, és tiltakozás a fasizmussal szemben. Ma a homofóbia az a fenyegető társadalmi jelenség, amely a világ számos pontján emberek ezreinek, sőt millióinak az életét fenyegeti, míg máshol „csak” a megvetettség, és kirekesztettség érzést okozza. Jézus Krisztus egyházának nem lenne szabad még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy nem emeli fel a hangját a lehető leghatározottabban ennek az embertelenségnek minden megnyilvánulásával szemben.
