Rendhagyó módon egy személyes élményt osztok meg, remélve, hogy közelebb hozza a meleg közösségben elsőre talán tartózkodást kiváltó zarándoklatot.
Bennem is riadalmat kelt ez a szó: zarándoklat. Ez pedig az, zarándoklat a javából. Éneklő és imát mormoló hömpölygő tömeg zászlók alatt, ünneplőben - ez a kép ugrott be e szó hallatán nekem. Ez azonban másfajta: belső út, csupasz minden ideológiától, vallástól, egyháztól, és hittől. Fizikailag elkerülhetetlenül fájdalmas gyaloglás, megélt érzelmekben gazdag.
Nagy elvárások nélkül, kissé szorongva indult az utam. Útitársaim visszaléptek, egyedül maradtam életem romjain. Ennek ellenére egy pillanatig sem voltam egyedül. Önmagam korlátait átlépve, nehézségeimet jelentősen átértékelve, megerősödve, hittel és reménnyel tértem ismét haza. Nem a válaszokat és döntéseket hoztam meg, hanem az oda vezető utat látom tisztábban. Azt, hogy mi helyes, és mi nem az. Erősebb lettem az előttem álló megoldandókhoz. Emberi kapcsolataim jó eséllyel visszaterelődnek abba a mederbe, ahol értékesek és kölcsönösen segítőek egymás gondolatai. A felszínességet és sekélyességet már kevésbé vállalom be, nem szánok rá időt, amelyet szűkössége miatt jobban kell értékelnem. Ehhez hasonlóan anyagi javaimat is meg kell becsülnöm.
Az úton volt társam csendes, egymás mellet haladásban, őrült hahotázásban, magam előtt is őszinte és mély beszélgetéshez, pohár borhoz, jó pofa sörhöz, könnyed csevegéshez, sírásomban mosolyhoz, fájdalomban segítő támaszhoz.
Volt részem ölelésben és őszinte kézfogásban, figyelmességben és kedvességben, közös vacsorákban, jó szóban és segítségben, barátságban, zene örömében, Isten ölelésében, ateista ember hitében, vegetáriánus ember sült csirkével etetésében. Kaptam elszáguldó biciklisek állandó köszönését, földijeimmel való találkozást, sőt heteroszexuális férfiak részéről is fenntartás nélküli melegségem elfogadását. Megélhettem a gúzsba kötöttségtől való szabadulásom: alkoholtól, kávétól, szeretői státusztól, munkától rohanó élettől, felszínes emberi kapcsolatoktól.
És persze volt részem félelemben, álmatlan éjszakában, horkoló alvótársban, megannyi feladásban, de mégis leginkább tanulásban és tanulságban.
Ott hagyni az átélt szabadságot, baráttól elválni szívfacsaró volt. Hazatértem után rávenni magam arra, hogy mindennapjaimba ültessem a letisztultakat az igazán nagy kihívás.
¡Buen camino!
