Nem csillapodnak a kedélyek a Katolikus Egyházban a családszinódus után sem, sőt! Amikor Ferenc pápa a Schönstatt Apostoli Mozgalom találkozóján azt mondta, hogy a családot ütik-vágják, támadják, elkorcsosítják, és helytelen, hogy „ma már mindent családnak lehet hívni” (mint arról a mandiner.hu is beszámolt), szavait a konzervatív katolikusok táborában úgy értelmezték, hogy végre ő is nyíltan szembeszállt a „reformerekkel”, mivel szerintük mindez bizonyosan a „liberális tanokat” hirdető katolikusokra vonatkozhatott.
Ugyanakkor a „reformerek” közé sorolt Marx bíboros egészen másként értékeli a szinódus utáni helyzetet. A pápa nyolcfős tanácsadó testületében is részt vevő bíborossal készült interjút az ncronline.com portálon is közzétették, „Marx bíboros: Ferenc pápa kinyitotta az egyház kapuját” címmel. A német főpap szerint „a kapuk nyitva vannak, szélesebbre vannak tárva, mint a II. Vatikáni Zsinat óta bármikor. A szinódusi viták csak kiindulási pontnak tekinthetőek. Ferenc azt akarja, hogy a dolgok mozgásban legyenek, a folyamatokat pedig előre kell mozdítani. A valódi munka csak most kezdődik.
Nem jelent visszalépést az a tény, hogy a két legforróbb témában, amelyekről tárgyaltak az október 5-19. között megrendezett szinóduson – az elvált, és újraházasodott katolikus hívek szentáldozáshoz járulása, valamint a homoszexualitás jelenleginél pozitívabb, nyitottabb megközelítése – végül nem születetett kétharmados többséggel elfogadott döntés” – mondta a bíboros. „Aki azt hiszi, hogy a záródokumentum e pontjaira vonatkozó szavazási eredmény a visszalépés jele lenne, az nem figyelte nyitott szemmel, hogy mi minden történt az Egyházban az elmúlt másfél évben. Egész eddig ezekről a kérdésekről nem lehetett tárgyalni sem. Bár az ezekkel foglalkozó pontok végül nem kapták meg a kétharmados támogatást, a szinódusi atyák többsége támogatta ezeket. Továbbra is részét képezik a záró üzenet szövegének. Direkt rákérdeztem Ferenc pápánál arra, hogy kerüljenek-e bele a közzétett anyagba, és ő azt válaszolta, hogy minden pont kerüljön bele, a szavazati arányok feltüntetésével.” (A pápa döntésének különös jelentőségre már Vincent Nicols bíboros is felhívta a figyelmet, amiről a jelen blogon szintén beszámoltunk.) „Azt akarta, hogy mindenki láthassa, hogy hol tartunk. A pápa kinyitotta a kapukat, és ezen a szinódus végén tartott szavazások eredményei sem változtatnak.”
A Die Zeit riportere megkérdezte Marx bíborostól, hogy a római kúriához tartozó, vagy az afrikai és ázsiai bíborosok látnak inkább veszélyeket ebben a két forró, vitatott témában.
„Sem-sem. Ez volt az én nagy „aha” élményem ez alatt a két hét alatt” – válaszolta. „Mi nem vagyunk egyedül azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a német nyelvterülethez tartozó országokban szembesülünk. Nagyon sokszor célozgattak arra az elmúlt években, hogy ezzel a két kérdéssel összefüggő javaslatok csak a nyugati dekadencia jelei, és ezeknek nincs jelentőségük a világ más részein az egyházban. Ezzel szemben a szinóduson részt vevő számos afrikai és ázsiai kollégával, és még a kuriális bíborosokkal folytatott beszélgetéseim is azt bizonyították, hogy ez egy teljesen hibás elképzelés.”
Azt is megkérdezték a bíborostól, hogy várhatóak-e további viták az egyházon belül, miután nem született egyértelmű döntés ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.
Azt válaszolta, hogy az egyház nem válhat pártharcok, vagy frakcióküzdelmek színterévé. „A konfrontáció nemcsak ellentétes lenne a keresztény szellemiséggel, de nem is lenne bölcs dolog” – mondta. „Aki egy reform folyamatban győztesekre és vesztesekre akarja felosztani az embereket, az megakadályozza azt, hogy átjárjon és meglepjen minket a Szentlélek. Itt nincs helye a vagdalkozó szembenállásnak. Aki azért gyalázza az egyházon belüli megújulást, hogy ezzel a saját táborát erősítse, az nem értette meg ennek a pápának a szellemiségét.”
Lebénítja az egyházat az a vita, hogy a híveknek kellene igazodniuk a doktriner irányzathoz, vagy a tanítást kellene kifacsarni, mondta Marx.
„Ezért volt az egyik központi kérdése a szinóduson folytatott teológiai vitáknak, hogy hogyan lehet megtalálni az utat a ’minden, vagy semmi’, illetve a ’bűn, vagy nem bűn’ túlságosan is beszűkült logikája mellett.”
És hogyan kellene ennek történnie?
„Christoph Schönborn bécsi bíboros javasolta a fokozatosság elvének alkalmazását, ami – egyszerűen fogalmazva – az evangélium útmutatásának megvalósítását jelenti az egyes lépések során.” – mondta Marx bíboros, majd azt is hozzátette, hogy Schönborn bíboros javaslata széleskörű támogatást kapott a szinóduson.
Amikor a riporter arra kérte Marx bíborost, írja le még világosabban, hogy milyen Ferenc pápa hozzáállása ezekhez a kérdésekhez, ő így válaszolt: „Ez a pápa pontosan tudja, hogy mit csinál, ezzel kapcsolatban senkinek ne legyen kétsége. Ferenc azt akarja, hogy haladjunk. Gyakran használt szava: ’avanti’ – ’gyerünk’, egyértelmű bizonyítéka ennek. Meg van győződve arról, hogy az embernek nincs szüksége okos taktikázásra, ha nem fél semmitől. Zárszavában, amelyben egy igen erőteljes üzenetet intézett a szinódus résztvevőihez, első alkalommal beszélt arról, hogy ő hogyan látja saját hivatalát: ’Amíg veletek vagyok, addig mindenről lehet vitatkozni, félelmektől mentesen. Gondom lesz arra, hogy az egyház nyomvonalán haladjunk. ’ Ez egyértelmű megerősítése volt az ő primátusának.”
