A National Catholic Reporter (ncronline.org) cikksorozatára hívta fel a figyelmet a Bondings 2.0 blog legújabb posztja, melyben az egyik legbefogadóbb katolikus egyházközösségnek, a San Francisco Castro negyedében lévő, a Legszentebb Megváltóról (angol rövidítése: MHR) elnevezett plébániának a hitéletét ismertetik.
A cikksorozat alapvetően azt bizonyítja, hogy ez a plébánia nagyon is hasonlít minden más, aktív egyházközösséghez, mely képes válaszolni a hívek spirituális és hétköznapi igényeire is. A sorozat első írása a plébánia történetét és mindennapjait ismerteti. A második összefoglalja azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük akkor, amikor megpróbálják elérni az LMBT közösség tagjait. A harmadikban azt mutatják be, hogy bár az egyházközség hívei között magas az LMBT közösséghez tartozók aránya, magukat nem tekintik meleg közösségnek, csupán olyannak, amely nyitott a melegek befogadására. Mint mondják: nincs abban, amit csinálnak semmi, ami kifejezetten csak a melegekre jellemző. A cikksorozat negyedik részében felidézik, hogy az LMBT-barát plébánia több évtizede aktív szerepet vállalt a hajléktalan és a beteg (köztük a HIV/AIDS fertőzésben szenvedő) emberek szolgálatában. A sorozat utolsó, ötödik részében arról olvashatunk, hogy milyen közösségi élet alakult ki a Castro városrészben az MHR plébániához kapcsolódóan.
Francis DeBernardo (Bondings 2.0 blog) szerint Thomas C. Fox cikksorozatát mindenkinek el kellene olvasnia, akit érdekel a katolikus LMBT emberek lelkigondozása. De vajon van-e ilyen lelkigondozó a Magyar Katolikus Egyházban???
