Miután lecsillapodtak az írországi népszavazás (melyről korábbi írásunkban mi is beszámoltunk) kapcsán a médiában és a nemzetközi közvéleményben felkorbácsolódott hullámok, az azonos neműek házasságával összefüggő téma egy időre lekerült a címoldalakról, de ez nem tartott sokáig... A mögöttünk álló héten két olyan hír is napvilágot látott, amely ismét világszerte ráirányította a figyelmet a házassági egyenlőséggel és az LMBT emberek befogadásával összefüggő kérdésekre.
Az első a családdal foglalkozó októberi püspöki szinódus – meglehetősen konzervatív szemléletű – munkaanyagának közzététele volt, mely egyértelműen csalódást keltő volt a katolikus LMBT emberek számára, mivel egyrészről nem mond semmi újat a katekizmus (KEK) vonatkozó részeihez képest, másrészről ugyanazt a bántó, inadekvát nyelvezetet használja, mint a KEK. Nem meglepő tehát, hogy Szivárvány Katolikusok Globális hálózata (GNRC) egy alternatív szövegtervezetet készített a munkaanyagnak a homoszexuális emberekkel foglalkozó részeihez, melyet többek között az LMBT Keresztények Európai Fórumának honlapján is meg lehet találni. Ebben az LMBT személyek, gyermekeik és szüleik valódi befogadását sürgetik a katolikus közösség részéről, és új szövegtervezetet javasolnak a fejlődő országokkal kapcsolatban. Ez utóbbira azért van szükség, mert a munkaanyag 132. szakasza megismétli azt a teljesen megalapozatlan, valótlan állítást, mely szerint a nemzetközi szervezetek arra akarják kényszeríteni a szegényebb országokat, hogy ismerjék el az azonos neműek házasságát, mert máskülönben megvonják ezen országok anyagi támogatását. Csakhogy ilyen elvárást soha egyetlen nemzetközi szervezet sem támasztott a fejlődő országokkal szemben. Valóban felmerült, hogy azok az országok ne részesüljenek anyagi támogatásban, amelyek az alapvető emberi jogokat sem tartják tiszteletben, így – többek között – az LMBT személyeket is hátrányos megkülönböztetés éri, mivel börtön-, vagy akár halálbüntetéssel sújtják a homoszexuális embereket, sőt azokat is, akik kiállnak az ő alapvető jogaik tiszteletben tartása mellett, de ez nem jelenti, hogy el kellene ismerniük az azonos neműek házasságát. Ugyanakkor aligha vitatható, hogy az LMBT emberekkel szemben alkalmazott jogsértéseket nem lehet szó nélkül hagyni, így a GNRC azt javasolja, hogy a szinódusi zárónyilatkozat utasítsa el a homoszexuális emberek kriminalizálását és büntetését.
A másik hír, amely ráirányította a figyelmet a házassági egyenlőség kérdésére, az Amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése volt, amely kimondta, hogy az USA egyetlen tagállama sem tilthatja meg jogszabályban az azonos neműek házasságát, és minden tagállam köteles tiszteletben tartani azt az alkotmányos alapelvet, hogy jogi szempontból nem lehet különbséget tenni az azonos, és a különböző nemű emberek között létrejött házasságok között. A döntés érzékenyen érinti az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia – világviszonylatban is meglepően konzervatív – tagjait, akik eddig stabil bázisként tekintettek azokra a homofób kirohanásoktól sem mentes konzervatív politikusok által vezetett szövetségi államokra, amelyekben eddig megtiltották az azonos neműek házasságát. Mostantól kénytelenek lesznek tudomásul venni a polgárok döntő többségének (a közvélemény-kutatási adatok szerint a 60%-ot is meghaladó arányú) támogatását élvező új jogi helyzetet, és ez talán elgondolkodtatja őket azzal kapcsolatban is, hogy vajon valóban Isten akarata szerint való dolog-e az LMBT emberek egyenlő jogai elleni folyamatos fellépésük.
Annyi bizonyos, hogy az LMBT katolikusoknak továbbra is kérniük kell az „aratás urát”, hogy olyan munkásokat küldjön „az aratáshoz”, akik minél több LMBT embert is képesek megszólítani, és Jézushoz vezetni.
