Pont azért, mert ez a kérdés így felmerül. Ez a kérdésfelvetés ugyanis abból a téves feltételezésből, vagy ha úgy tetszik, előítéletből indul ki – amely sajnos ma még a magyar társadalom többségére jellemző –, hogy a melegek úgysem képesek a tartós, kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló, elkötelezett párkapcsolatokra, és talán nincs is igényük rá. Természetesen egy ilyen általános érvényű prekoncepció általában, és a konkrét esetben is, teljesen helytelen és káros. Ma a magyar társadalomban egy önrontó mechanizmus érvényesül: a társadalom többsége elutasító az azonos neműek házasságának elismerésével szemben, emiatt a tartós párkapcsolatban élő melegek többsége rejtőzködik, és így a többségi tárdalomban erősödik az a tévképzet, hogy valójában igény sincs a melegházasság legalizálására. Ha a magyar társadalom többsége számára természetes lenne, hogy a melegek között is vannak olyanok, akik ugyanolyan tiszteletre, társadalmi megbecsülésre és jogi elismerésre méltó párkapcsolatban élnek, mint a házastársak, vagy a heteroszexuális élettársi kapcsolatban élő emberek, ha a házastársakkal teljesen azonos jogok illetnék meg az azonos nemű párkapcsolatban élő párokat is, akkor csak szimbolikus (illetve az egyházi házasság esetében spirituális) jelentősége lenne a melegházasság elismerésének. Ma azonban a regisztrált élettársi kapcsolatban élőket sújtó, deklarált joghátrányokon túl a társadalmi elfogadottság hiánya is megkeseríti az azonos nemű párkapcsolatban élők életét.

Ezen a helyzeten csak az segíthetne, ha a társadalom többsége támogatná (és a politikai döntéshozóktól is elvárná) a melegházasság legalizálását. Reméljük, hogy az újév ebben a kérdésben is hoz valamilyen előrelépést hazánkban. Ebben a reményben kívánunk minden kedves látogatónak boldog újévet!