.Közeledik a Pride, és ismét forrósodik a levegő. Nyílt fenyegetések, papoknak és lelkészeknek küldözgetett, a Pride elleni tiltakozásra buzdító levelek, sőt egy gyanúsan a Pride előtti napokra időzített rendőri és önkormányzati akció - apró, és kevésbé lényegtelen jelek, amelyek alapján idén sincs esélyünk arra, hogy végre hazánkban is egy könnyed, nyugodt, jókedvű összejövetel legyen a Pride, ahogy ez a fejlettebb országokban már évtizedek óta megvalósult.

De valójában kiket és miért zavar a Pride? Az ellenzők „hivatalos” indoklása szerint a Pride az emberek, a családok méltóságát, vallását, és erkölcseit súlyosan sérti, az esetleges szemtanú gyermekek személyiségfejlődésében károkat okoz. Ez nyilván ostobaság. Senkinek a méltóságát, vallását, vagy erkölcseit nem sérti a Pride, mivel akinek nem tetszik ez a rendezvény, az teljesen figyelmen kívül tudja hagyni, szó sincs arról, hogy elkerülhetetlenül szembesülni kellene bárkinek a Pride résztvevőivel. A gyermekek személyiségfejlődésére vonatkozó állításnak pedig semmilyen tudományos megalapozottsága nincs, amint ezt már évekkel, évtizedekkel ezelőtt bebizonyították. Joggal merülhet fel a kérdés: akkor miért van még mindig ekkora tiltakozás a Pride-al szemben?

Először is érdemes megnézni, hogy mekkora is ez a tiltakozás. Ma már egyik parlamenti párt képviselője sem támadja direktben a Pride-ot. Egy maroknyi, hangos szélsőséges tiltakozik csupán ellene, ijesztgeti, fenyegeti azokat, akik részt akarnak venni a rendezvényen. Egy vallási fanatikus házaspár írogat tiltakozó leveleket és maguk is szomorúan állapították meg, hogy felhívásuk alig talált visszhangra a megkeresett papok és lelkészek között. A Pride rendezvények és előkészületek egyik fő helyszínének a hatósági bezárására pedig komoly köztörvényes bűncselekmények gyanúja miatt indított nyomozás után került sor. Ilyen esetekben a nyomozás és az esetleges bírósági eljárás végéig óvatosnak lenni a következetésekkel, mert lehet, hogy tényleg történt olyan bűncselekmény, amely ellen minden jogállamban azonnal fel kel lépni, ahogy tudomást szerez róla a rendőrség, márpedig akkor ez az ügy egyáltalán nem a Pride-ról szól.

De kétségtelen, hogy az internetes felületeken most is sokan támadják elkeseredett dühvel a Pride-ot, ezért továbbra is indokolt megvizsgálni, hogy mi lehet ennek az oka. (Nyilván vannak olyanok, akik  ezt pusztán saját karrierjük érdekében, szervilizmusból teszik, de velük most nem foglalkozunk.) Egy más témával is foglalkozó korábbi írásunkban  már írtunk arról a közismert tényről, hogy a látens homoszexualitás gyakran jár együtt egyfajta kompenzációs mechanizmussal, a felszínen kifejezetten homofób, vagy legalább is a homoszexualitást ellenző megnyilvánulásokkal. Az ilyen esetekre is igaz a régi magyar közmondás bölcsessége: „mindig az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég”. Ezt a logikát követve válik világossá, hogy a Pride ellen a leghangosabban éppen azok tiltakoznak, akik a homoszexualitással kapcsolatban valamilyen szinten maguk is érintettek, de ezt saját maguknak sem merik beismerni. Ugyancsak gyakori tapasztalat, hogy az igazi heteroszexuálisoknak sokkal kevésbé okoz problémát a homoszexuálitás nyílt megjelenése, megjelenítése, hiszen saját nemi irányultságukkal kapcsolatban nincsenek kétségeik, önmaguknak sem beismert titkaik, rejtett és maguk előtt is letagadott vágyaik, érzéseik. A homoszexualitás bármely megjelenési formájával való szembesülés csak annak probléma, akinek kétségei vannak saját irányultságával kapcsolatban.

Érdemes mindenkink végiggondolni, hogy az ismeretségi körükben kik szoktak heves kirohanásokat tenni a Pride-al kapcsolatban, és megnézni hogy ezek a személyek milyen párkapcsolatokban élnek, mennyire rendezett, vagy éppen rendezetlen a heteroszexuális párkapcsolatuk. Egyáltalán van-e a Pride ellen leghangosabban tiltakozó embereknek házastársa, vagy stabil élettársa? Érdemes egy „mini statisztikát” csinálni ebből fejben. Az eredmény borítékolható: a látens homoszexuálisok és leszbikusok tiltakoznak leghevesebben a Pride ellen.