Az állami feladatellátás szinte minden területén egyre több okot lehet találni a szégyenkezésre. Az oktatásban (ld, PISA-felmérés katasztrofális eredményei), az egészségügyben (ld. pl. előző írásunk), a tudományos kutatásokban (ld. pl. MTA függetlenségének felszámolását), és sajnos még hosszan lehetne folytatni ezt a szégyenletes sort. Ugyanakkor az ide látogató külföldiek közül még azok is kénytelenek szembesülni a magyar rögvalósággal, akik nem olvasgatják a soros-bérenc ellenzéki médiát, csak egyszerűen úgy hozza a szükség, hogy adott esetben el kell menniük útközben valahol WC-re. Márpedig, ha ez a valahol az autópálya-hálózat valamelyik nyilvános illemhelye, akkor 4D-ben (3D+szag) érzékelhetik, hogy hogyan működik egy igazi magyar állami vállalat, jelesül a Magyar Közút Zrt.

Több mint egy éve foglalkozott az ádáz ellenzékiséggel igazán nem vádolható infostart.hu cikke az orrfacsaró bűzzel, a balkáni állapotokkal, amik a magyar autópályákon fogadják a hazai és külföldi utasokat. A cikkből az is kiderül, hogy a 134 WC tisztántartására közel 800 millió forintot költenek, vagyis majdnem 16 ezer Ft jut egy pihenőhelyre egy napra, de az eredmény kritikán aluli. Mindezért pedig nem kevés pénzt kér az állam az úthasználóktól. Idén októbertől 3500 Ft-ra emelt 10 napos matricaár immáron lényegesen drágább a hasonló időtartamra vonatkozó osztrák autópálya matricánál. Ezért az összegért Magyarországon kevesebb, mint 1500 km hosszú autópályát és gyorsforgalmi utat használhatnak az autósok, míg Ausztriában 2400 km-t, és az ottani autópályákon lényegesen több a völgyhíd, meg az alagút. Ami pedig az autópálya-pihenők illemhelyeit illeti, a különbség – túlzás nélkül mondható – ég és föld.

Mondhat erre a Magyar Közút Zrt. amit akar. A látvány, a bűz, a lezárt, használhatatlan, vagy fertelmesen mocskos WC-k magukért beszélnek.

A baj, hogy nemcsak saját magukat járatják le, hanem az egész országot.