Kissé váratlan kijelentést tett Fekete-Győr András, a Momentum elnöke, amikor a Népszavában megjelent interjúban úgy nyilatkozott, hogy 2022-től már szívesen dolgozna „egy politikai közösségben” Botka Lászlóval, Hadházy Ákossal és Szél Bernadettel. Egyik oldalról érthető, hogy meg akar szólítani olyan ismert politikusokat, akikkel el tudja képzelni az együttműködést, akik talán tudnak hozni szavazókat, így szélesíteni tudnák a Momentum tömegbázisát, másik oldalról azonban sok szempontból megalapozatlannak tűnik ez a nagyon konkrét felsorolás. Miért pont őket említette? Milyen politikai üzeneteket akart küldeni ezzel a széles nyilvánosság előtt tett kijelentéssel, és kinek címezte az üzeneteket?
Az elmúlt időben ugyan valóban lehetett már olyan találgatásokat hallani, hogy ezek a politikusok talán a Momentumban folytatnák a további aktivitásukat, de az interjúban elhangzottak alapján ők még nem döntöttek a Momentum mellett. Akkor mi értelme volt most így előrerohanni?
Fekete-Győr Andrást nyilván nem a személyes szimpátia miatt, vagy rövidtávú politikai haszonszerzés érdekében tett ilyen kijelentést, hiszen Botka László kivételével a kétes értékű ismertségi tényezőn kívül sokat nem remélhet a másik két megevezett politikustól. Hadházy megítélése a közvéleményben finoman szólva heterogén, de Szél Bernadett sem tudta semmilyen kérdésben hatékonyan megszólítani a széles választói tömegeket. Ráadásul mindhárman olyan politikusok, akik a saját pártjaik belső csatározásaiban bizonyos értelemben alulmaradtak, veszítettek. Ez így nem egy győztes csapat! Közismert tény, hogy a politikában is mindig az győz, aki tovább bírja a küzdelmeket.
Az is sokkal jobban nézett volna ki, ha ezek a politikusok maguk nyilatkoznak először egyértelműen arról, hogy szeretnének a Momentumban politizálni, és megfogalmazták volna azokat a politikai célokat, amelyek eléréséért szívesen küzdenének a hasonlóan gondolkodó emberekkel, vált-vállvetve. Ez az, ami a legfájdalmasabban hiányzik a magyar közéletből: a politikusaink csak általánosságokban szeretnek beszélni, nem mernek (nem tudnak?) felvállalni olyan szakmapolitikai célokat, amelyek elérése „élet-halál” kérdés számukra. Egy jó példa erre a korrupció elleni küzdelem, melyről szintén csak általánosságban hallunk, soha nincs szó olyan követelésekről, amelyek konkrét, hatékony megoldási módokat is tartalmaznak.
Márpedig az ország tele van olyan problémákkal, amelyek konkrét megoldásokat igényelnének. Első sorban az egészségügy, az oktatás és egy sor szociális kérdés. Hiányoznak a szakmailag megalapozott megoldási ötletek, azok hatékony kommunikációja, a nyilvánosság figyelmének felhívása után a konkrét, előremutató javaslatok megfogalmazása. Az energiapolitikában, így pl. a paksi bővítéssel kapcsolatban ugyan vannak konkrét állásfoglalásai a Momentumba meghívott politikusoknak, de kérdés, hogy ezek összhangban vannak-e a Momentum eddig képviselt álláspontjával..