A mai nap legfontosabb híre a magyar egészségügy jövője szempontjából, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) küldöttgyűlése leváltotta Éger Istvánt, aki 16 évig volt a MOK elnöke, és megválasztotta Kincses Gyulát, az „Újratervezés csoport” jelöltjét. Nehéz lenne megjósolni, hogy az új elnök mennyivel fogja jobban csinálni a dolgát, mint az elődje, de a szavazati arány (Kincses Gy.: 202, Éger I.:120 szavazat) azt mutatja, hogy erős volt az elnökváltó hangulat az orvostársadalomban, és komolynak tűnik a változtatás szándéka az elsöprő győzelmet arató elnök, valamint a mögötte álló orvoscsoport részéről – amint ez a 24.hu témával foglalkozó cikkeiből kiderül (ld. az Újratervezés képviselőivel készült riportfilmet, a Kincses Gyulával készült elnökjelölti interjút, a MOK közgyűlés eredményéről szóló beszámolót és az új elnökség sajtótájékoztatóját.)

Lehetnek persze kétségeink, hogy az újonnan megválasztott nyugdíjas korú elnök mennyire lesz képes a sürgető, hatalmas változásoknak a megindításában, adott esetben kikényszerítésben összefogni az orvostársadalmat, és mindezt jól kommunikálni a társadalom minden rétege, a pártok és a politikusok felé. Annál is inkább, hiszen többször volt valamilyen szintű döntéshozói pozícióban, és az intézkedései nem voltak valami sikeresek (pl. a vizitdíjat akkor vezették be, amikor államtitkár volt a Gyurcsány-kormányban). Nem túl biztató az, amit az elnökjelölti interjúban mondott: „nem vagyunk szerepzavarban, tudjuk, hogy az egészségpolitika készítése kormányzati feladat”, hiszen pont az a lényeg, hogy nem egy kormány feladata, kompetenciája az egészségpolitika meghatározása, mivel a fő irányokat a társadalomban egy párt, vagy irányzat támogatóinál sokkal szélesebb tömegbázis támogatásával, a kormányzati ciklusokon átívelően kell meghatározni. Ebben az Orvosi Kamarának proaktívnak, szakmai szempontból meghatározónak kell lennie.

Az azonban kétségtelen, hogy az új elnökségnek meg kell adni azt a bizalmat, ami megillet minden új vezetőséget, különösen egy ilyen arányú győzelem esetén. Néhány héten belül ki fog derülni, hogy valóban képesek lesznek-e eredményeket elérni, mert – ahogy ők is érzékeltették a „kampányuk” során – a magyar egészségügy már eljutott odáig, hogy hónapokat, vagy különösen éveket már nem lehet várni az alapvető, rendszerszintű változásokkal az ellátás biztonságának súlyos veszélyeztetése nélkül. Kicsit nyersebben fogalmazva: vagy lesz heteken belül lényegi változás az egészségügyi ellátás rendszerében, vagy több ezren, akár több tízezren is lesznek évente olyanok, akik az egészségügyi ellátás hiányában tartósan betegek, rokkantak, véglegesen károsodottak lesznek, vagy meghalnak. Itt tényleg nem babra megy a játék!