A járvány hazai kirobbanása óta eltelt két hónap. Korábban már megvontuk az első hónap mérlegét, ami elég lesújtó volt. Sajnos a második hónapé semmivel sem jobb. A szűrővizsgálatok az állami egészségügyi ellátórendszerben továbbra is csak nagyon korlátozott számban vehetők igénybe, annak ellenére, hogy azok minél szélesebb körben történő elvégzése minden szakmai ajánlás szerint a járvány elleni küzdelem egyik legfontosabb eleme lenne.
Nem így a magán egészségügyben, ahol immáron virágzó üzletággá vált a COVID szűrés – jó áron. A különböző magánklinikákon 9-35 ezer Ft-ért végzik el az olcsóbb szerológiai, és 23-49 ezer Ft-ért (ilyen-olyan csomagban akár 70-85 ezer is lehet az ár) a drágább PCR vizsgálatokat. Az árak és a folyamatosan bővülő kínálat alapján feltételezhető, hogy nagy a kereslet. Úgy tűnik, hogy azok, akiktől egyébként jövedelmük jelentős százalékát levonják, illetve akik azt maguk kénytelenek befizetni egészségügyi hozzájárulásként, most fizethetnek azért, hogy megtudják, fertőzöttek-e, vagy sem.
A fertőzöttség ténye nemcsak az egyén, a családja és a szoros környezete szempontjából fontos, hanem az egész társadalom védelme érdekében is jó lenne, ha pontosan tudnánk, hogy ki hordozza (tehát potenciálisan ki adhatja tovább) a vírust – adott esetben – tünetmentesen. Ha tehát valamit, akkor ezt aztán igazán az állami egészségügyi ellátórendszernek kellene finanszíroznia, megszerveznie és biztosítania minden magyar állampolgár, és azon itt élő külföldiek részére, akik fizetik a magyar egészségbiztosítási díjat. Kellene, de nem teszi. Hiába a kormányzat által oly sokat emlegetett „keleti portyázás”, az állami ellátórendszer továbbra sem biztosítja a széles körű koronavírus-szűrést, csak a magánellátók, borsos díjak ellenében, nem csekély haszonnal. Ez is egy olyan abszurditás, aminek az ára emberéletekben mérhető!
