Az Országgyűlés kivételes eljárásban 2 nap alatt teljesen átalakította a magyar egészségügyet. Az orvosi béremelésként reklámozott törvény egy rémálom. Az orvosok lázasan keresik a menekülési lehetőségeket, a betegek pedig nem is sejtik, hogy milyen veszélynek vannak kitéve. Az ország olyan katasztrófába rohan, amilyenben még nem volt. Ellátatlanul maradó betegek százai, ezrei fognak meghalni, amíg a tegnap elfogadott törvény miatt kialakuló káoszt felszámolják.

 Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény úgy fogja ellehetetleníteni az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók munkájának az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlatát, hogy közben teljesen nyilvánvalóan nem tud felépülni egy új típusú ellátórendszer.

Ahhoz, hogy megértsük ezeknek a nagyon súlyos állításoknak a megalapozottságát, az elmúlt napok és hetek eseményeit kell áttekinteni.

Az egészségügyi ellátórendszer válságáról már évek óta beszélünk, azonban semmilyen érdemi kormányzati intézkedés nem történt a problémák felszámolása érdekében. Jött a COVID járvány első hulláma, és az egészségügyi dolgozók a járványhelyzet minél hatékonyabb kezelése érdekében még azt a kevés közéleti aktivitást is felfüggesztették, amit addig elkezdtek (ld. korábbi írásainkat is a jelen blogon). A járvány első hullámának csillapodása után a szükséges óvintézkedéseket elhanyagolta a kormány, a rosszul időzített és szakmailag nem megfelelően átgondolt intézkedések miatt a járvány második hulláma – minden kormányzati propaganda ellenére – totálisan felkészületlenül érte az országot és az egészségügyi ellátórendszert, aminek köszönhetően a tavaszinál sokkal súlyosabbak a fertőzöttségi és a halálozási adatok. A kormány kapkodni kezdett, és az addig minden érdemi tárgyalás nélkül elutasított orvoskamarai javaslatot a béremelésről úgy fogadta el, hogy egyfajta „árukapcsolással” rá akar kényszeríteni az egészségügyi dolgozókra egy fegyveres testületekre jellemző működési modellt. A tévedhetetlenség illúziójában élve a kormányzat érdemi egyeztetés nélkül nyomta át a törvényjavaslatot, melynek egyedül a kommunikációja volt megfelelően előkészítve. Ha ugyanis az orvosok nem fogadják el azt, akkor jöhet a „szemét pénzéhes orvosoknak semmi se jó?” reakció, ha pedig az ellenzék ágál, akkor „lám, ők nem akarnak egészségügyi béremelést”. Így aztán érthető, hogy a Magyar Orvosi Kamara a rendelkezésére álló néhány órás (!) véleményezési határidő alatt csak néhány aggodalmat tudott óvatosan megfogalmazni a törvénytervezettel kapcsolatban, az ellenzéki pártok pedig néhány értelmetlen módosító indítványt tudtak csak benyújtani, majd ezek kormánypárti leszavazása után kénytelenek voltak maguk is támogatni a törvény elfogadását. A kormánypártok egy apróságot elfogadtak a MOK észrevételeiből, és ez alapján arra hivatkoztak, hogy lám a szakmai testület támogatásával nyomják át a törvényt az országgyűlésen. Mindebből jól látható, hogy az egészségügyi ellátórendszer totális átalakítását eredményező törvény nem volt megfelelően előkészítve, semmilyen előzetes szakmai koncepció nem volt, amit a jogszabály kodifikálása előtt megvitathatott volna a közvélemény (igaz a kormány megbízta a Boston Consulting Group szakembereit egy koncepció összeállításával, azonban az elkészült anyagot azonnal titkosította).

Mi várható? Az első sokk elmúltával az orvosok elkezdik felmérni a lehetőségeiket, és ha megtehetik, akkor nem fogják vállalni a jól fizetett rabszolga szerepet. Az egészségügyi szakdolgozók (ápolók, asszisztensek, főiskolai és egyetemi végzettségű szakemberek), akik eddig lényegesen kisebb béremeléseket kaptak, most pedig teljesen kimaradtak a bértábla módosításból, egyre hangosabban fognak tiltakozni, és ha tehetik, még hamarabb elhagyják az állami szektort, mint az orvosok. Akik maradnak, természetesen nem fogják tudni ellátni a megnövekedő feladatokat, és mivel a gyógyítás egyéb feltételeinek (egészségügyi anyagok, eszközök) biztosítására  semmilyen intézkedés nem történt, miközben ezek miatt az elmúlt években mindig több tízmilliárdos adósságállományt halmoztak fel a kórházak, amit idén már nem volt hajlandó teljes egészében kiegyenlíteni a kormány, így a beszállítók is egyre óvatosabbak, a szállítások akadoznak, ezért a gyógyítás tárgyi feltételeinek hiánya is egyre súlyosabb lesz. Ha tehát valaki aláírja az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítését tartalmazó szerződést, akkor számíthat arra, hogy sem saját munkahelyén, sem a törvény adta lehetőséget kihasználva egy akár két évig is tartó átvezénylés esetében egy új szolgálati helyen, nem fog tudni szakmailag korrekt ellátást nyújtani. Persze a magasabb jövedelem lehetősége az orvosok egy részét arra késztetheti, hogy aláírja ezt a szerződést, de várhatóan az első átvezénylésnél ők is el fogják hagyni a pályát. Arra a jelenleg hatályos szabályok alapján is van lehetőség, hogy ha olyan speciális helyzet van, mint a járvány, akkor a szakembereket a szükséges időtartamra átvezényelhessék más munkahelyre, ezért az új törvény szabályai egyértelműen nem a járvány kezelését, hanem az egészségügyi dolgozók sakkban tartását célozzák, az ellátórendszer működési zavarainak kompenzálása, a rossz rendszer toldozása-foltozása céljából.

Ma még természetesen nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor, mennyi időn belül fullad teljes káoszba az egészségügyi ellátás, de az biztosnak tűnik, hogy az eddigi problémák hatványozottan fognak jelentkezni az ellátórendszer minden szintjén.