Az EP Magyarországgal foglalkozó január 18-i napirendi pontjával kapcsolatban az elemzők rámutattak arra, hogy az EU történetében nem fordult még elő olyan eset, amikor egy ország alkotmányának és sarkalatos törvényeinek az európai joggal való összhangját vizsgálta volna – külön napirendi pontként – az EP plenáris ülése. Ez a tény önmagában elgondolkodtató, figyelembe véve, hogy a 754 fős testület nyilván nem véletlenül döntött úgy, hogy napirendjére tűzi a „magyar kérdést”. Az eseménynek azonban nemcsak hazai, de európai, sőt bizonyos szempontokból világpolitikai jelentősége van, mivel úgy a kritikai észrevételeket megfogalmazó baloldali, liberális és zöldpárti képviselők, mint a magyar kormány képviselői és az EPP őket támogató felszólalói egyértelművé tették, hogy itt nem egy-két konkrét jogértelmezési kérdésről (a jegybank függetlenségének garanciáival, vagy a másik két témával kapcsolatban, amelyek miatt a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított), hanem kőkemény politikai és szemléletmódbeli vitáról van szó. Ez utóbbi viszont már messze meghaladja a magyar jogszabályokkal kapcsolatos kritikai észrevételek jelentőségét, és túlzás nélkül mondható, hogy világpolitikai jelentőségűvé növeli az ügyet, még akkor is, ha a magyar nyelvű médiából kapható tájékoztatásból ez aligha volt kiolvasható, továbbá nemcsak a hazai kormánypárti, de még az ellenzéki reakciók alapján sem lehet igazán következtetni erre. Miért kell mégis ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani ennek az eseménynek? Azért, mert a magyar miniszterelnök többször is világossá tette, hogy kormányának politikája azt az értékrendet követi, mely bár többé-kevésbé összhangban van a demokratikus jogállamiságnak az Európai Unióban elfogadott alapvető normáival, de tudatosan és nyíltan szembemegy olyan tendenciákkal, amelyeket a legtöbb fejlett demokráciában szintén evidenciának tartanak, azonban Magyarországon az emberek egy része (a kormánypártok szerint a többsége) a sajátos vallási, morális, vagy tradicionális szempontok alapján nem tud és nem is akar elfogadni. Ezt támasztja alá az a korábban többször deklarált állásfoglalás, melynek lényege a melegek egyenlő jogainak biztosítását követelő nemzetközi kritikák egyértelmű és kemény visszautasítása, hivatkozva a magyar társadalom többséginek tartott értékrendjére és hagyományaira. (Ami egyébként a „többségi értékrendet” illeti, azt valószínűleg senki sem gondolja komolyan, hogy a jelenlegi kormánypártok 2010-es szavazótábora értékrendjét tekintve homogén lett volna, mai támogatottságuk adatait ismerve pedig még kevésbé mondható, hogy a magyar társadalom többségének olyan lenne az értékrendje, amilyet a kormánykoalíció hangadó politikusai képviselnek.)
Kaleidoscope és Prizma
2012.01.21. 09:53
Gáz
Címkék: magyarország eu demokratikus eljárás alapjogok kötelezettségszegési
Felettébb aggasztó jelenség azonban Magyarország szempontjából, hogy a hazánkkal kapcsolatban kibontakozott nemzetközi viták közepette úgy tűnik, hogy a magyar politikai élet szereplői nem értik, vagy nem akarják megérteni azokat a lényegi problémákat, amelyek miatt az EU vezető szervezeteinek képviselői egyre keményebben fejezik ki nemtetszésüket, de legalább is egységes a hazai politikai elit a tekintetben, hogy megnyilatkozásaikban ezekről a lényegi kérdésekről szinte egyáltalán nem beszélnek. A kormányfő részéről nyilvánvaló az a szándék, hogy a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárás három témájára akarja redukálni a problémát, és minden megnyilatkozásával azt szeretné elérni, hogy szimpatizánsai hozzá hasonlóan ignorálják a többi kérdést. Azonban az ellenzék a maga megosztottságában erőit szétforgácsolva semmilyen érdemi ellensúlyt nem képez ezzel a hazánk szempontjából nagyon veszélyes kormányzati taktikával szemben. A szocialisták fő üzenete az volt, hogy a miniszterelnök hazudott, amikor azt mondta, hogy 2010-ben csődben volt a gazdaság. Ez az MSZP legfontosabb mondanivalója a jelen helyzetben! Az LMP belső válsága miatt lényegében megnémult, a Jobbik az egész válságot megpróbálja – nem is eredménytelenül – saját vitorlába fogni, hiszen láthatóan repíti is ez a vihar a halálfejes zászló alatt haladó hajójukat. Mindeközben az EU vezető államainak, különösen a soros elnökséget adó Dániának a vezető képviselői egyre idegesebbek, egyre nő a feszültség az alábbi okokból:
- érzékelik, hogy a Magyar kormány nem akarja tudomásul venni a kritikát, sőt a nemzetközi kapcsolatrendszerét arra használja, hogy blokkolja a kritikai vélemények megfogalmazását az EU-s és az egyéb nemzetközi fórumokon.
- az elmúlt évet elemezve egyre inkább az lehet az érzése a régi tagállamoknak és a demokratikus alapjogokra különösen érzékeny dánoknak, hogy a két volt kommunista ország (Magyarország és Lengyelország) – kihasználva a soros elnökség adta lehetőségeket és visszaélve a lisszaboni szerződés alapján megnyirbált, de azért mégsem teljesen elvett hatáskörökkel – eltussolta a magyar kormány politikájával szemben felhalmozódó, és a felszín alatt egyre fokozódó nyomással feszülő ellenérzéseket, melyek mostanra robbanással fenyegetnek. (Ennek egyértelmű jelét adták a zöld, liberális és szocialista EP képviselők a maguk felszólalásaiban, de a magyar közvélemény számára hozzáférhetővé tett, szinkrontolmácsolásban hallgatható felszólalásokon kívül érdemi politikai elemzés és értékelés minderről nem született.)
- a magyar kormánynak nincs érdemi politikai alternatívája, ebből a szempontból a helyzet rosszabb, mint Görögország, vagy Olaszország esetében volt, ahol a csődöt okozó vezetőket el tudta zavarni a nemzetközi nyomás. Magyarország esetében úgy tűnik, hogy ha a kormánypolitikában nem mutatkozik érdemi változás, akkor tényleg csak az ország szavazati jogának (értsd lényegében EU tagságának) felfüggesztése marad, amit már több EP képviselő kezdeményezett.
- mindez az EU és más nemzetközi szervezetek vezetői számára is világos módon Magyarországon a szélsőjobb további megerősödéséhez vezet, ami a térség destabilizálódásával Európa egésze, sőt – a mai információs társadalmunk adta lehetőségek, a zavaros és a demokratikus jogállamiság alapjait támadó ideológiák hatékony exportjának lehetősége miatt – a világ egésze számára biztonsági kockázatokkal jár, s ez fokozódó frusztrációt és további feszültséget okoz a fejlett, demokratikus értékeikre kényesen ügyelő országok vezetői számára.
Mindezek alapján tehát nekünk, magyaroknak immáron nemcsak saját hazánkért érzett felelősségtől vezérelve kellene végre megtennünk az EU és más nemzetközi szervezetek által egyre karakteresebben megfogalmazott lépéseket, hanem érzékelve azt a felelősséget is, ami Európa és a világ egészének jövője szempontjából ránk hárul. Ez utóbbi ma még – éppen a hazai politikai elit mismásoló, a problémákat elkenegető hozzáállása miatt – talán kevésbé nyilvánvaló, de annál lényegesebb, ha belegondolunk. A megoldás kulcsa úgy tűnik, a magyar kormány kezében van, mivel sem az ellenzék, sem a külső erők nem tudják megkerülni a kétharmaddal bíró kormányt. Ezért a kormányt kell jobb belátásra bírni, méghozzá azoknak, akik köze állnak hozzá, mert hazai és a külföldi politikai ellenfelek kritikája lepereg. Nem csekély tehát azoknak a felelőssége, akik a jelen kormányzat támogatói közé tartoznak, de látják és érzékelik azt a lépéskényszert, amelyet egyre inkább nyilvánvalóvá tesznek a fejlemények.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kaleidoscope.blog.hu/api/trackback/id/tr473613114
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.