A miniszterelnök a ma reggeli rádióinterjúban úgy nyilatkozott, hogy zsarolásnak tartaná, ha az Európai Unió politikai feltételeket támasztana a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) való megállapodás ügyében Magyarországgal szemben, és ezen álláspontját alátámasztandó felsorolta, hogy az elmúlt időszakban hitelt kapott az IMF-től például Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Pakisztán és Fehéroroszország. Szerinte ez egy olyan lista, amely megmutatja, hogy a Nemzetközi Valutaalap kizárólag pénzügyi alapon nyújt hitelt. Csakhogy azt azért tudjuk, hogy az IMF részéről a Magyarországgal kötendő megállapodásnak kezdettől fogva előfeltétele volt az EU támogatásának megszerzése, ami a kormányfő által példaképpen felsorolt országok esetében – lévén azok nem EU tagok – fel sem merül. Az is tény, hogy az IMF nem egy profitorientált multinacionális piaci szereplő, minden országgal szemben vannak politikai megfontolásai is, csak ezek nyilván különbözőek az adott ország adottságaitól függően. Magyarország esetében sem igaz, hogy az IMF-nek nem lettek volna politikai elvárásai, mivel az a kikötés, hogy a megállapodás feltétele az EU támogatásának a megszerzése, pont egy ilyen politikai feltétel. A EU Bizottsága pedig kezdettől fogva deklarálta, hogy részéről vannak politikai feltételei annak, hogy támogassa az IMF megállapodás megkötését Magyarországgal, ami egyrészt logikus következménye annak, hogy az EU ma már nemcsak a gazdasági együttműködésnek a kereteit biztosítja, hanem közös értéken alapuló és közös érdekek alapján egymással szerződéses kapcsolatban álló országok politikai tömörülése is, másrészt éppen a az EU alapszerződéséből és az egyéb szerződéses kapcsolatokból adódóan jogilag is megalapozott. Egyszerűbben kifejezve: az EU Bizottságának joga is van és érdeke is fűződik ahhoz, hogy Magyarországgal szemben politikai elvárásokat támasszon. Az EU ugyanis – mint a tagállamok összessége – joggal köti a meglévő szerződések alapján feltételekhez a támogatását, a többi tagállam érdeke ugyanis azt kívánja, hogy Magyarország IMF hiteléhez csak akkor járuljon hozzá az EU, ha Magyarország betartja az alapszerződésben és a többi jogi dokumentumban foglalt vállalásait. Abban az esetben, ha felmerül a gyanú, hogy a Magyar Kormány nem tartja és nem is kívánja maradéktalanul betartani ezeket a vállalásokat – ezért indultak a kötelezettségszegési eljárások, amelyekkel kapcsolatban jelenleg is az a helyzet, hogy vannak Magyarország által vitatott elemei az EU-s elvárásoknak – akkor az EU Bizottságának kötelessége a többi tagállam érdekeit szem előtt tartva rákényszeríteni Magyarországot az általa korábban vállalt kötelezettségek teljesítésére.