… mondta ki az Alkotmánybíróság (Ab) az alapvető jogok biztosának a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény (Csvt.) egyes részeit megtámadó, az Alkotmánybírósághoz 2012. június 1-jén érkezett indítványa alapján a 2012. december 17-i határozatában, és – mint alaptörvény-ellenes rendelkezéseket – megsemmisítette a jogszabály 7. és 8. §-t.
3. A Csvt. indítvány által támadott rendelkezései:
„1. A családi jogállás keletkezése
7. § (1) A család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családbafogadó gyámság.
(2) Egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.
2. Jog az örökléshez
8. § (1) Végintézkedés hiányában történő öröklés (a továbbiakban: törvényes öröklés) esetében öröklésre elsősorban törvényben meghatározott rokonsági fokig az egymással egyenesági vagy oldalági rokonságban, illetve az örökbefogadási kapcsolatban állók és a házastárs jogosult.
(2) Az állam és más személyek törvényes öröklésének csak az (1) bekezdésben említett személyek hiányában lehet helye.
(3) Az örökhagyó házastársát külön törvényben szabályozottak szerint özvegyi jog illeti meg.
(4) Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. A kötelesrész mértékét, alapját, számítását, kiadását, továbbá a kötelesrészből való kitagadás részletes szabályait külön törvény tartalmazza.”
A döntés egyértelmű. Sem az új Alaptörvénnyel, de különösen az ország nemzetközi egyezményekben vállalt köztelezettségeivel nem egyeztethetők össze a megsemmisített rendelkezések. Örvendetes, hogy ezt kimondta az Ab. Örvendetes, de sajnos önmagában kevés. Nagyon kevés.
A KDNP azonnal visszavágott, Harrach Péter a hirado.hu információi szerint közölte: „a KDNP határozottan és erőteljesen szeretné megvédeni a házasság és család intézményét, és azt vallják, hogy ennek mindenféle fellazítása társadalomellenes cselekmény. Idézte a családok védelméről szóló törvényt, miszerint a család az állam és a jog előtt már létező intézmény volt, nem ők találták ki, az van, tudomásul kell venni, annak fellazítására nincs lehetőség.” Ez az arrogáns, kioktató álláspont különösen ijesztő annak fényében, hogy – amint azt az alkotmánybírósági eljárást kezdeményező Szabó Máté röviden és frappánsan megfogalmazta – a Csvt. az „ellentmondásos, elsietett és emiatt hibáktól hemzsegő jogszabályok” közé tartozik, mely a különféle együttélési formákban élő gyermekek után járó családi pótlék terén és az öröklési joggal kapcsolatban is súlyos jogbizonytalanságot okozott.
Ugyancsak aggodalomra ad okot, hogy Pokol Béla alkotmánybíró a határozathoz csatolt különvéleményében az Ab többségi álláspontjától eltérő véleményét többek között így indokolja:
’… az Alaptörvény 28. cikkének második mondata így szól: „Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kel feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Ehhez képest a mostani, vitatott megsemmisítést alátámasztó legfőbb, korábbi alkotmánybírósági határozat egyik érvelése 1996-ból így szól: „A homoszexualitás eddigi (…) megítélésénél megmaradt tehát az Alkotmánybíróság a közerkölcs minősítését mellőző, semleges úton.” (ABH 1996, 74, 84.) Álláspontom szerint nem maradhatott volna meg ma már az Alkotmánybíróság a közerkölcsöt félretoló, korábbi határozat mellett, mert az Alaptörvény ennek újragondolását teszi kötelezővé.’
Ezek szerint a Magyar Ab bírája olyan erkölcsi értékrend alapján kívánja értelmezni a jogszabályokat és az Alaptörvényt, amely az ő megítélése szerint megfelel a közerkölcsnek, és ezt várja el az Ab többi tagjától is. Ráadásul minden esély megvan arra, hogy a Parlament által a napokban újonnan megválasztott alkotmánybíró, a most még KDNP-s országgyűlési képviselő, Salamon László hivatalba lépésével mindez akár többségi elvárássá is válhat az Ab-on belül. Ha a konzervatív, saját megítélésük szerint esetleg kereszténynek gondolt erkölcsi értékrend képviselői többségbe kerülnek az Ab testületében, és amennyiben saját értékrendjüket fogják a „közerkölcs” mércéjének tekinteni az „Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor”, akkor várható, hogy ezt jogi úton rá is fogják kényszeríteni a társadalomra. Ennek a következményei ma még beláthatatlanok, de mindez a történelem legsötétebb, legvéresebb korszakait idézi fel.