A Süddeutsche Zeitung tegnapi számában megjelent cikk szerint Angela Merkel, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) által támogatott kancellár késznek mutatkozik arra, hogy korábbi elutasító álláspontját megváltoztatva, támogassa a heteroszexuálisokkal azonos jogok megadását az azonos nemű párok részére is – számolt be a The Local című, angol nyelvű internetes német hírportál. A lap szerint a CDU parlamenti képviselőcsoportja előkészületeket tesz annak érdekében, hogy az azonos nemű párok egyenlő jogokat kapjanak. Ezt hosszú viták előzték meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnák az azonos nemű párok számára az egyenlő jogokat biztosítani az adózással és az örökbefogadással kapcsolatban.
A hír jelentőségét aligha lehet túlértékelni. Ha Németország is el fogja ismerni az azonos nemű pároknak a heteroszexuálisokkal azonos jogát a házasságra és a gyermekvállalásra, akkor Spanyolország, Franciaország és Nagy Britannia után egy újabb nagy EU-s tagország dönt az LMBT párok jogegyenlősége mellett. Amint a korábbi, a hasonló irányú francia döntés előkészületei kapcsán írott posztban is jeleztük, már a 65 milliós Franciaország is alapvetően új helyzetet teremtett azzal, hogy az EU-n belül mindaddig a legnagyobb lélekszámú tagállamként elismerte az azonos neműek jogát a házasságra. Azóta a 61 milliós Nagy Britannia parlamentje is hasonló döntést hozott, és ha most a 82 milliós Németország is megteszi ezt, akkor az EU állampolgárok 62 %-a fog olyan országban élni, mely biztosítja az azonos nemű párok egyenlő jogait. Ezt követően már valóban nagyon élesen fel fog merülni, hogy a többi tagországban sem tarthatóak fent, az álszent ideológiai indokokra hivatkozva (valójában csak a homofób indulatokat a politikai haszonszerzés céljával meglovagolni akaró), az LMBT emberekkel szemben még meglévő diszkriminatív szabályok.
Mindezen túl azonban a német döntés még egy szempontból is különösen fontos. Annak ellenére ugyanis, hogy a briteknél is egy konzervatív többségű parlament fogadta el az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényt (mint ismeretes azonban, a konzervatív képviselők jelentős része ellene szavazott, és az ellenzéki munkáspárt képviselőinek támogatására volt szükség a legutóbbi választások után a liberálisokkal közösen megalakított kormány törvénytervezetének elfogadásához), ez az első eset, hogy egy kereszténydemokrata pártszövetség fog ilyen jogszabályt alkotni. Különösen fontos, hogy míg a briteknél egy kicsit a miniszterelnök „partizánakciójának” tűnt a törvénytervezet beterjesztése a parlament elé, és ez végigkísérte az egész folyamatot, ahogy David Cameron „keresztülverte” a tervezetet a képviselőházon (ld. az erről szóló beszámolónkat!), addig itt a kereszténydemokrata képviselők frakciójának támogatásáról szólnak a hírek. Ez a szélsőségesen konzervatív elveket valló német pápa lemondása után különösen izgalmas, pikáns jelleget ad az eseményeknek.
