Ismét megtörtént, a kormánypártok képviselői megszavazták a negyedik alkotmánymódosítást. A döntés meghozatalakor azonban pontosan tudták, mert tudniuk kellett, hogy rosszat tesznek. Nem azért, mert az Alaptörvénybe emelet passzusok olyan nyilvánvalóan rosszak, elítélendőek, hogy azokkal ne lehetett volna azonosulni. Biztos, hogy amikor megnyomták a gombot, többségük tényleg meggyőzte magát, hogy jó az a nemzetnek, jó a hazának, amit most belefoglalnak az Alaptörvénybe. Azt azonban nem gondolhatták, hogy a szükséges társadalmi támogatottsága is megvan az alkotmánymódosításnak, mert tisztában kellett lenniük a tényekkel, hogy nincs meg. Hiába ismételgetik ugyanis mantraszerűen, hogy Magyarországon az alkotmányozó hatalom a Parlament, amelynek kétharmada állandó felhatalmazással bír az alkotmány tetszés szerinti módosítására, ettől még nem lesz tiszta a lelkiismeretük.

A fejlettebb demokráciákban – mint pl. Nagy Britanniában – a kormányok folyamatosan figyelemmel kísérik a közvélemény alakulását, de nem úgy, ahogy nálunk, szigorú titokként kezelve a saját megrendelésre készített, célzott felmérések eredményét, hanem nyíltan, transzparensen. Bárki megnézheti a yougov.co.uk oldalon – amit a brit kormány tart fenn – azt is, hogy pillanatnyilag adott esetben csak 25% elégedett a kormány munkájával, 60 %-meg nem elégedett. Ki tudna elképzelni ilyen „ostobaságot” Magyarországon, hogy a kormányzat maga ellen agitáljon?!

Maradnak tehát a publikus közvélemény-kutatási adatok, melyek közül a legutóbbiak, a február végén publikált adatok szerint a kormánypártok támogatottsága a biztos pártválasztók között 40 % körül volt. Tény azonban, hogy az alkotmánymódosítás megosztotta a kormánypártok támogatóit is, ahogy a hvg.hu írja: „A Fidesz-kormánnyal egyébként szimpatizáló lapok, így a Heti Válasz és a Mandiner.hu szerzője is a szabadságot korlátozó pártprogramnak tartják az alaptörvény hétfőre tervezett módosításait.” Ebből persze még nem lehet pontosan megmondani, hogy a kormánypártokat támogató biztos pártválasztók közül hány százalék lehet, aki támogatta a negyedik alkotmánymódosítás megszavazását. Az sem zárható ki, hogy volt néhány százaléknyi választó, akik nem a kormánypártok támogatói, de egyetértettek az alkotmánymódosító javaslatnak legalább bizonyos részeivel (főleg a Jobbik táborában biztos, hogy sokan örülnek a gyakran nyíltan homofób indokokkal „alátámasztott” új családdefiníciónak), de tény, hogy egyetlen ellenzéki párt sem fogadta el azt teljes egészében.

Mindezt egybevetve az becsülhető, hogy a negyedik alkotmánymódosítás támogatottsága a hazai választópolgárok között aligha haladhatta meg az egyharmados szintet, ami azért egy ilyen súlyú döntés esetében megdöbbentően alacsony. Ez az, amivel tisztában kellett lennie a Fidesz és a KDNP parlamenti képviselőinek, és amiért nem gondolhatják azt komolyan, hogy a történtek után tiszta a lelkiismeretük.