Egy korábbi posztban beszámoltunk arról, hogy ismét éles vita zajlott a brit parlament hétfői ülésén, amikor harmadik olvasatban is tárgyalták az azonos neműek házasságát legalizáló házassági törvénytervezetet. Amint a poszt frissítésében is jeleztük a törvénytervezet konzervatív ellenzői olyan módosító indítványokkal próbálták szétverni a javaslatot, melyek teljesen értelmetlenné tették volna a törvényt. Ilyen volt a már említett javaslat, amely mentesítette volna az anyakönyv-vezetőket a melegházasság regisztrálásának kötelezettsége alól, ha nem értenek egyet vele, amit akkor több, mint 100 Tory képviselő támogatott, de – amint írtuk – a módosító javaslatot így is nagy többséggel elvetették.

A másik konzervatív javaslat, amellyel megpróbálták romba dönteni a tervezetet az volt, melyet Tim Loughton nyújtott be. A módosító indítvány arra irányult, hogy a házassági törvény egészüljön ki egy olyan rendelkezéssel, mely lehetővé teszi a bejegyzett élettársi kapcsolatot a heteroszexuális párok számára is. A ravasz indítvány azért verte volna szét a házassági törvényt, mert a kormány becslése szerint 4 milliárd fontos többletkiadást jelentett volna a hozzátartozói nyugellátások miatt a nyugdíjkasszának, amit jelen helyzetben a kormány nem vállalhatott volna fel, és a módosító indítvány elfogadása esetén kénytelen lett volna visszavonni a tervezetet. Ugyanakkor kétségtelenül ez több szempontból is egy nagyon ügyes ötlet volt az azonos neműek házasságát ellenző konzervatív képviselők részéről.

Egyrészt a korábbi közvélemény-kutatási adatok szerint a brit választók 70 %-a támogatott volna egy ilyen módosítást, de még a legfrissebb YouGov felmérés szerint is 64%-os volt a támogatottsága, ezért ezt egyszerűen elutasítani a kormány amúgy is erősen megtépázott támogatottságának további csökkenése nélkül nem lehetett volna.

Másrészt ez megfelelt az ellenzéki Munkáspárt célkitűzéseinek is, amely éppen ezért kezdetben úgy nyilatkozott, hogy nem fogja ellenezni a javaslatot, ami viszont azzal fenyegetett, hogy ha az a konzervatív párti képviselők többségének a támogatását megszerzi, akkor adott esetben a kormány ellenében is átmehet.

Harmadrészt a heteroszexuális élettársi kapcsolat elfogadását korábban támogatta Justin Welby Canterbury érsek, az anglikán egyház vezetője is, márpedig a konzervatív párton belül az anglikán egyház véleménye meghatározó jelentőségű lehet. Ráadásul az érsek a Peter Tatchell meleg polgárjogi aktivistával tartott személyes találkozója után jelentette ezt ki, olyan szövegkörnyezetben, mely szerint az azonos neműek házasságát nem támogatja, de a heteroszexuális párok élettársi kapcsolatát igen, amiért korábban Tatchell jogvédőként is harcolt, és most délután ezt az álláspontját egy friss közleményben is megerősítette. Joggal gondolhatta tehát Loughton, hogy ezt a módosító indítványt is támogatni fogja az egyház, de nem! Amint a The Guardian online tudósításából is kiderül, Welby érsek 14:34-kor úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja Loughton módosító indítványát, mert – mint mondta – az további bonyodalmakat okozna a házasság intézménye körül, a törvény életbelépésével amúgy is nagyon zavarossá váló helyzetben. Biztos, hogy még nagyon sokan fogják elemezni azt, hogy pontosan milyen okok és szándékok húzódhattak meg Welby érsek nyilatkozatai mögött, de úgy tűnik, hogy most még Loughton sem mérte fel megfelelően a helyzetet, aminek fatális következményei lettek az általa beterjesztett módosító indítvány és a törvénytervezet elfogadásával szemben kialakított stratégiája szempontjából, ahogy ezt a nap végén az ő módosító indítványáról tartott szavazás bebizonyította. Pedig egy esti felszólalásában Tim Loughton megpróbálta cáfolni a kormány azon állítását is, hogy javaslatának elfogadása 4 milliárd fontba kerülne az adófizetőknek. Mint mondta, saját szakértőinek számításai szerint alig néhány tízmillió fontos többletkiadásról lehet szó.

Délután tette közzé a Survation közvélemény-kutató intézet a pártok támogatottságára vonatkozó legfrissebb adatait, amelyek lesújtó eredményt hoztak a legutóbbi, május 1-i felméréshez képest a Konzervatívok számára:

Conservative:         24% (-5)

Labour:                   35% (-1)

Liberal Democrat:  11% (-1)

UKIP:                       22% (+6)

Other:                       8% (nc)

Vagyis ezek szerint a konzervatívok támogatottságának jelentős visszaesése, és a szélsőséges UKIP megerősödése miatt a két párt közötti különbség 2%-ra olvadt, ami katasztrofálisan rossz eredmény a Toryknak, és ezért ez a hír a miniszterelnök párton belüli ellenzékét erősítette.  

Ugyanakkor nyilvánosságra került a skót nemzeti (anglikán) egyház azon döntése, mely lehetővé teszi aktív meleg férfiak és leszbikus nők számára is a papi szolgálatot, ami viszont a kormány álláspontját erősítette.

Este David Cameron egy levelet írt pártja képviselőinek, melyben emlékeztette őket arra, hogy személy szerint 25 éve tagja a Konzervatív pártnak, nemcsak munka kapcsolat, hanem mély barátság is fűzi őt a tagtársaihoz. „Egy olyan csapat a miénk, amelyet összetart az, amiben hiszünk: hogy mindenki boldogulhasson az életében, ha hajlandó keményen dolgozni; hogy törődünk azokkal, akik nem tudnak segíteni magukon; hogy a család, a közösség és a haza az, ami számít; hogy egy csepp közös érzés értékesebb, mint egy tonna száraz politikai teória; hogy a britek egy nagy és büszke nemzet tagjai, amely lehet még nagyobb.” – írta a Tory frakció tagjainak David Cameron. Hasonló lelkesítő szavak után így folytatta: „Ezért vagyok büszke arra, hogy vezetem ezt a pártot. Büszke vagyok arra, amit csinálok.  És sosem tűrnék el magam körül olyanokat, akik kigúnyolnak, vagy másként gondolkodnak. Mi egy csapat vagyunk, az egyházközösségi tanácsoktól, a helyi egyesületeken át, egészen a parlamentig, és én sosem felejtem ezt el.”

Üzenete azonban nem változtatta meg a párton belüli ellenzékének a véleményét, és a majdnem este 9 órakor tartott szavazáson 121 Tory képviselő, a miniszterelnök álláspontját figyelmen kívül hagyva, támogatta a korábban már ismertetett, az anyakönyv-vezetők mentesítésére vonatkozó javaslatot, ami a további 29 támogató szavazat ellenére is alulmaradt a 340 ellenszavazattal szemben.

Ezután már csak Tim Loughton korábban ismertetett „romboló indítványa” jelentett veszélyt a törvénytervezet sikere szempontjából. Késő éjszaka aztán a média világgá röpítette a hírt: Ed Miliband, a Munkáspárt elnöke és frakcióvezetője a szavazás előtti utolsó pillanatokban bejelentette, hogy frakciója a „romboló indítvány” ellen fog szavazni, így megmentette a házassági törvény tervezetét.  

Hétfő éjszaka, 22:31-kor megszületett a döntés: Tim Loughton módosító indítványát 70 igen és 375 nem szavazat mellett elvetették a képviselők, így megmenekült a törvénytervezet, és a konzervatív belső ellenzék is szétszavazott. Ez utóbbiban vélhetően szerepe volt Welby érsek – korábban ismertetett – délutáni nyilatkozatának.

Másnap kimunkálták azt a kompromisszumos javaslatot, amellyel a Munkáspárt számára is elfogadható módon kezelni tudták a heteroszexuális élettársi kapcsolat kérdését. Első változat arra irányult, hogy az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvény hatályba lépése után öt évvel vizsgálják meg a heteroszexuális párok élettársi kapcsolatának lehetőségét, majd végül az került a tervezetbe, hogy a törvény hatálybalépésekor ez a vizsgálat megkezdődik, és a részletes szabályozási javaslat egy éven belül elkészül.

Így került sor tegnap késő este a végszavazásra, melynek eredménye: 366 igen, és 161 nem szavazattal az alsó ház elfogadta az azonos neműek házasságát Angliában és Walesben is lehetővé tevő törvénytervezetet - adta hírül többek között a BBC. A 161 nem szavazatból 133-at a konzervatívok adtak le, élve a lelkiismereti szabadság lehetőségével, melyet minden frakció biztosított tagjai számára a házassági törvény szavazásai során.

Ez végül is a kormány számára is vállalható kompromisszum, mely egyrészt legkésőbb egy év múlva megteremti a teljes egyenjogúságot a heteroszexuális és az azonos nemű párok számára, akár házasodni akarnak, akár az élettársi kapcsolatot választják, másrészt azonban nem okoz előre nem tervezett extrém kiadásokat az állam számára. Ezt sugallja a Queering the Church blognak az alsóház által elfogadott törvénytervezetet elemző cikke: „Az Egyesült Királyság házassági törvénye – egyenlőbb lett, mint gondolták?”.

Most a Lordok házán a sor, mely – amint ez utóbbi cikkből olvasható – várhatóan a következő hónap elején vitatja meg a tervezet, és bár a papírforma szerint kemény csaták után a törvénytervezet visszautasítása lenne várható az idősebb átlagéletkorú, és 60 anglikán püspököt is magába foglaló testülettől, a cikkíró mégis arra számít, hogy ott már simán át fog menni a javaslat. Ugyanebben a cikkben nagyon érdekes információk olvashatóak arról is, hogy több katolikus parlamenti képviselő is támogatta a törvény elfogadását. Így pl. Catherine McKinnell, Newcastle North képviselője, akinek a támogató szavazatára hatással volt az erős, tradicionális katolikus értékrend – és egy meleg fiútestvér.

Kétségtelenül nagyon izgalmas volt ez a két nap a brit parlamentben, melynek további elemzése és értékelése még számos fontos, hasznos és értékes tapasztalattal gazdagíthatja ismereteinket a politikával, az erkölccsel, az emberi tartással és a kitartással kapcsolatban.