az ezer színű világ

A homoszexualitás hazai elfogadottsága, vagy inkább el nem fogadottsága miatt kiemelten fontos kérdésnek tűnik, hogy milyen úton lehetne egy szélesebb társadalmi elfogadottság irányába haladni. Számos lehetőség kínálkozik, melyek között vannak harcosabb formák, mint amilyen az emberi jogok érvényesítése a jog és a hatalom eszköztárának bevetésével, vagy amilyen az utcai demonstrációk különböző formáinak szervezése. Vannak kevésbé konfrontatív, inkább békésebb eszközökkel történő meggyőzésre irányuló próbálkozások (intellektuális, érzelmi, morális, sőt akár morálteológiai síkon). Ezek kevésbé szembetűnőek, ezért eredményességük, vagy éppen eredménytelenségük sem olyan látványos, mint az előbbieknek, ugyanakkor a társadalom szélesebb rétegeiben lassan beérő folyamatokat generálnak, melyek hosszabb távon stabilabb, megalapozottabb eredménnyel járnak. Ebből adódóan több érv is azt támasztja alá, hogy a homoszexuális emberek tényleges társadalmi elfogadása érdekében hazánkban nem a konfrontatív módszerek a célra vezetőek. A homofóbia, a homoszexualitással szembeni intolerancia okainak eddigi vizsgálatai egyértelműen több tényező összegződésének (pl. konformizmus, vallási/etikai meggyőződés, tudattalan érzelmi elutasítás, stb.) tartják ezt a jelenséget, azonban arról csak ritkán esik szó, hogy a homofóbiát gerjesztő egyes tényezőknek mennyiben van kisebb, vagy nagyobb jelentősége a különböző kultúrájú társadalmakban. Ez pedig meghatározó jelentőségű lenne ahhoz, hogy a homoszexualitást az eltérő kultúrájú társadalmakban egyaránt el lehessen fogadtatni. Addig ugyanis, amíg pl. a több évszázados jogállami múlttal rendelkező fejlett országokban a jogi elismertetés jelentősége a nagyobb, addig adott esetben a jogállamiság útján még igencsak elmaradott kelet-közép-európai, kelet-európai, vagy különösen a közép-ázsiai és afrikai országokban ennek önmagában nincs érdemi hatása a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásra. Ezekben az országokban még sokkal nagyobb jelentősége lenne annak, hogy a heteroszexuális többség pl. érzelmileg jobban el tudja fogadni a homoszexuálisokat. Addig tehát, amíg a fejlettebb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban az egyenlő jogok biztosítását követően másodlagosan ki tudtak(tudnak) alakulni azok a társadalmi normák, szokások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a homoszexuális emberek a társadalom egyenrangú tagjainak érezhessék magukat, nálunk, és tőlünk keletebbre ez inkább fordítva lehetséges: ki kell alakítani a társadalmi elfogadásnak egy jelenleginél magasabb szintjét, majd ezt követően (már nyilván sokkal kisebb politikai ellenállás mellett) kell ehhez hozzáilleszteni a jogszabályi kereteket. A homoszexuálisok széles körű társadalmi elfogadásának egyik lényeges akadálya (ma még talán azt mondhatjuk, hogy a világon szinte mindenhol), hogy a homoszexuális párkapcsolat sok szempontból nem illeszthető be a heteroszexuális párkapcsolatok évszázadokon, évezredeken keresztül kialakult tradicionális sémáiba. Érthetően okoz pl. visszatetszést gyakran még az egyébként szintén homoszexuális orientációjú embereken is, ha homoszexuálisok a heteroszexuális párkapcsolat társadalmilag kialakult sémái szerint viselkednek egymással, figyelmen kívül hagyva, hogy adott esetben két azonos nemű ember között ennek nem lenne létjogosultsága. Maguk az érintettek is el szokták utasítani azokat az ostoba kérdéseket, hogy egy adott homoszexuális párkapcsolatban "ki a férfi, és ki a nő?" - amely kérdést pedig olyan helyzetekben is fel tudnak tenni heteroszexuális emberek, amikor egy adott homoszexuális párt nyilván valóan nem a szexuális kontaktusuk mikéntjéről akarnak faggatni. Vannak persze olyanok a homoszexuálisok között, akik viselkedésükben, megjelenésükben szándékosan azonosulni próbálnak a tényleges nemükkel ellentétes nemi sztereotípiákhoz (transzvesztiták), de ezek száma, aránya a homoszexuálisokon belül is alacsony, ezért a társadalmi szinten sokkal kisebb jelentősége van az ő elutasítottságuknak. A homoszexuális emberek nagyobb részét úgy kellene a társadalomnak elfogadnia, hogy jelenlétük, kapcsolatuk megnyilvánulási formái sokkal kevésbé szembeötlőek, vagy kirívóak a heteroszexuális társadalom szokásos formáihoz képest. A homoszexuális emberek elfogadását a hazai társadalomban tehát jelentősen növelni lehetne azzal, ha ki tudnának alakulni meglévő társadalmi sémákba beleilleszthető formái a homoszexuálisok társadalmi jelenlétének (azzal pl., hogy egy homoszexuális pár nagyobb társaságban nem "házaspár" szerepben, hanem olyan barátokként van jelen, kik között ugyan több van, mint a hagyományos barátság, de ezt nem próbálják meg folyamatosan demonstrálni, nagy mértékben megkönnyítik a heteroszexuálisok számára az elfogadást). Ezt a homoszexuálisok egy része megalkuvásnak, a konformista elvárások előtti meghunyászkodásnak érzi, azonban a homoszexuálisok többsége ezt nem így éli meg, ezért van remény arra, hogy ilyen irányba elmozdulva kialakulhasson a társadalmi elfogadás magasabb szintje.