Időnként elcsodálkozom, hogy a gondolataink mily hajlékonyak, vagy röghöz kötöttek.
Időrendben olvasva Kal által írt bejegyzéseket bámulom, ahogy formálódott. Tetszik. Naná! :) Csodálom.
Összetett, mint minden ember világnézete. A megélt, formáló hatások által sokfélék vagyunk.
Adott témák mentén mégis valami mindannyiunkat „szekértáborba” tol, amint azonosulunk a minket körülvevő események, jelenségek magyarázataival.
Szeretném megérteni, hogy tömegek miért formálnak jogot önnön tökéletességéhez és ezekhez való görcsös ragaszkodás miért szükségszerű?
A világ történelme, vagy a napjaink helyzete a példa. (És amint olvasom a blogok politikai témájú kommentjeit, elszomorodom, hogy érvelés nélkül beszólunk egymásnak.)
Szóval azon gondolkodom, hogy mi vezérel bennünket, hogy mások által lefektetett sín hajtányára felszálljunk, és egyre nagyobb erőfeszítést kifejtve hajtsuk magunkat gondolataink (és tetteink) vesztébe. Mert a sín véges. No persze a túlélők folytathatják.
Torz(ító) eszmék közt lavírozunk, vagy épp fogyasztjuk.
Mert gondolkodni, látni, felelősségteljesen dönteni, azaz élni luxus?
