Az elmúlt hét fejleményei elég sok fontos információval szolgáltak az alkotmányozással kapcsolatban, azonban sem a hivatásos elemzők visszafogott megnyilvánulásai, sem a vezető politikusok nyilatkozatai nem igazán értékelték ezeket (persze biztos lehet ellenpéldákat mondani, de összességében talán mégis azt lehet mondani, hogy az értékelések egy-két kivételtől eltekintve alig érték el a média „ingerküszöbét”) és így érthető, hogy a közvélemény, annak különböző fórumai sem igen reagáltak rájuk. Érdemes tehát sorba venni ezeket és így utólag kiértékelni.

1. A FIDESZ-KDNP 3 napos siófoki frakcióülése alatt és után bejelentették, hogy nem fognak az abortusz jelenlegi szabályait megváltoztató jogalkotást kikényszeríteni az új alkotmánnyal. Ezt követően a KDNP frakcióvezetőjének nyilatkozatai meglengették az „akkor nem lesz új alkotmány” fenyegetést, de Semjén Zsolt, aki nemcsak elnöke, hanem minden szempontból egyértelműen a legerősebb embere a pártnak nem szólalt meg a kérdésben. Alighanem azóta is folyik a háttérben a tanakodás és az alkudozás, hogyan lehet áthidalni azt a mély szakadékot, ami a magukat konzervatív kereszténynek tituláló politikusok, az őket mozgató konzervatív klerikális vezetés és a FIDESZ-ben egyértelműen többségben lévő pragmatikus vonal (melynek természetesen a miniszterelnök a vezetője) között keletkezett ebben a kérdésben. Ez a probléma még jobban elnyomta – az érintett kisebbségen kívül a többség számára korábban is meglehetősen marginális kérdésként kezelt – házasság kérdését, vagyis azt, hogy kimondja-e az alkotmány a heteroszexuális házasság kizárólagosságát. Pedig nyilvánvaló, hogy a két kérdés szorosan összefügg, és az alkotmányozás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a konzervatív keresztény vonal milyen mértékben tudja rákényszeríteni akaratát arra a pragmatikus többségre, melyen belül egyébként a nem konzervatív felfogású keresztények népes tábora is ellenzi a fenti kérdések beleerőltetését az alkotmányba két okból is. Egyrészt még a hivatalos vatikáni megnyilatkozásokban is deklarálni szokták, hogy a keresztény erkölcsi tanításokat nem lehet törvénybe iktatni, ilyen elvárást a keresztény politikusokkal szemben nem támaszt az egyház, mivel tudomásul kell venni, hogy a jogrendnek a keresztények és a nem hívők életét egyaránt meghatározó szabályokat kell tartalmaznia, és csak akkor várhatják el a keresztények, hogy a nem hívők ne kényszerítsék rájuk a saját értékrendjüket, ha ezt fordítva is tudomásul veszik. (A pápai megnyilatkozások csak azt szokták előírni a hívő keresztény politikusoknak, hogy az abortuszt kifejezetten támogató, a meglévő szabályokat tovább liberalizáló törvényeket nem szavazhatnak meg, amiről jelen esetben nincs szó.) Másrészt a hívő keresztények is tudják, hogy az abortusz tilalma nem old meg semmit, viszont növeli a kriminális abortuszok, az állami gondozásba adott csecsemők és a legkülönfélébb családi tragédiák számát. Ez a vita a kormánypártok között nagyon jó alkalom lenne arra, hogy a magukat konzervatív kereszténynek gondolók közé nem tartozó hívő keresztények és a nem hívő, liberálisabb értékrendet valló emberek úgy lépjenek fel az alkotmányozás folyamatában eddig mutatkozó nem kívánatos tendenciák ellen, hogy az mentes maradjon pl. a gyurcsányi politikai haszonszerzés megnyilvánulásaitól. Ehelyett azonban az elmúlt héten továbbra is csak olyan csatározások folytak az alkotmányozással kapcsolatban, melyek során az ellenzéki pártok és felhangosodó holdudvaruk megpróbált valamicske politikai hasznot húzni a kormánytöbbség rovására az alkotmányozás egészét támadva, az alkotmányozásban való részvételüket a kétharmados többség számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételekhez kötve.
2. A FIDESZ jó érzékkel visszalépett alkotmányozó nemzetgyűlés megfogalmazástól is, ami egy nagyon szerencsétlen ötlet volt korábban, mert nyilván való, hogy az országgyűlés akkor sem alkotmányozó nemzetgyűlés, ha legitim módon éppen alkotmányoz (az alkotmányozó nemzetgyűlést külön kellett volna megválasztani, akkor abból nyilván nem is vonhatná ki magát senki, aki vállalta, hogy abban részt vesz, ahogy most az ellenzék teszi, de mivel nem így történt, ezért hiba volt elkezdeni játszani ezekkel a szavakkal). Ezt a tévedését lényegében beismerő kormánytöbbség bejelentését azonban az ellenzék továbbra sem értékelte, sőt a LMP továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi országgyűlés nem kapott felhatalmazást az alkotmányozásra, mert a választási kampány során nem mondta meg egyértelműen a FIDESZ, hogy ez a szándéka. Azon túl, hogy politikai, taktikai szempontból is elhibázott ez a kommunikáció az LMP részéről, ráadásul nyilvánvalóan hamis, hiszen arra még a politikával kevesebbet foglalkozók is emlékeznek, hogy Orbán Viktor egyértelműen mondta a kampány során: „kis többség – kis változás, nagy többség – nagy változás”.
3. Különösen szerencsétlen volt mind a kormányzat (ideértve a rendőrséget), mind az érintettek részéről a júniusra bejelentett melegfelvonulás útvonal-meghosszabbítására vonatkozó bejelentés tudomásulvételének elutasítása, és a rendőrségi döntésre adott reakciók. Egyrészről a rendőrség döntése immáron nyilvánvalóan jogilag megalapozatlan volt, másrészt mind a pride-ot szervező egyesület megnyilatkozásai, mind a média reakciói, melyek a felvonulás betiltásáról szóltak, valótlanságoktól hemzsegtek, hiszen betiltásról szó sem volt (a korábban már a rendőrség által tudomásul vett rövidebb útvonal „tudomásul vételére” semmilyen kihatással nem volt a későbbi, hosszabb útvonal tudomásulvételét elutasító határozat). De az igazán meglepő az volt, hogy amikor a FIDESZ alkotmányozásért felelős vezető politikusa, Szájer József nyíltan és keményen kritizálta a rendőrség elutasító döntését, erre sem a média korábban hevesen tiltakozó hangadói, sem az ellenzéki politikusok, sem a pride szervezői nem reagáltak semmit. Ugyanígy a felsoroltak közül mindenki kommentár nélkül tudomásul vette azt, amikor a bíróság kimondta, hogy a rendőrség elutasító határozata jogellenes és megsemmisítette azt.