Most megjelent cikkében Schanda Balázs finoman kritizálja a FIDESZ és a KDNP frakció által közösen benyújtott tervezetet, hosszan ecsetelve azokat a pontokat, amelyekben szerinte az visszalépést jelent a Salamon László vezette Alkotmány Előkészítő Eseti Bizottság által tavaly decemberben benyújtott koncepcióhoz képest. Elégedetlen amiatt, hogy az emberi életnek a fogantatástól való védelme helyett csak a magzatvédelmet említi a tervezet. Ugyanakkor újabb érvekkel próbálja alátámasztani, hogy miért is kellett benne maradnia a hetero házasság kizárólagosságát deklaráló rendelkezéseknek a tervezetben. Érvelése nagyon sajátos, mert miután „Több külföldi állam alkotmányára” hivatkozik, lényegében csak az olasz, az ír és a lengyel alkotmányból idéz, melyek közül csak a legutóbbi tartalmaz „férfi és nő szövetségére” utaló rendelkezést a házassággal kapcsolatban, a másik két országé nem, amit a szerző azzal magyaráz, hogy azok elfogadásánál még fel sem merült a homo házasság lehetősége. Az igazán meglepő fordulat viszont csak ezután következik, amikor azt írja: „A különneműség rögzítése éppen a homoszexuális kapcsolatok emancipációjának visszahatása…” Azaz szerinte a homoszexualitás „emancipációja” (?) miatt kell az államnak jogi eszközökkel meggátolnia az azonos neműek egyenrangú párkapcsolatát! Ezt követően még azt is kifejti, hogy mivel az 1995-ös „… határozat indokolásában az Alkotmánybíróság a házasság „kultúránkban és jogunkban hagyományosan” kialakult intézményéről szól, ami nyitva hagyja a lehetőséget, hogy később az Alkotmánybíróság a társadalmi-kulturális változásokra tekintettel új tartalmat adjon a házasság intézményének. Azaz az alkotmányozót az óvatosság, indokolt óvatosság vezeti, amikor a polgárok döntő többségének meggyőződésével összhangban rögzíti, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre.” tehát a társadalmi-kulturális változások indokolnák, hogy új tartalmat adjanak a házasság intézményének, akkor szerinte a most elfogadandó Alkotmánynak kell a jog erejével megakadályoznia a társadalmat abban, hogy ezeket a változásokat a jogrendben érvényre jutassa.

Ezzel a szerző lényegében kimondja, hogy az új Alkotmány alapján felépülő jogrendnek nem a társadalmi-kulturális elvárásokhoz kell illeszkednie, hanem azok a szándékának kell alárendeltetnie, akik most az alkotmányozás folyamatában saját akaratukat valamilyen módon érvényesíteni tudják.

 

Ez azért elég riasztó a jövőre nézve…