A napokban jelent meg az Alkotmánybíróság határozata egy népszavazási kezdeményezés elutasítása miatt készült beadványról. Az Országos Választási Bizottság korábban elutasította az alábbi kérdést tartalmazó népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését: „Egyet ért e ön azzal, hogy a homoszexuális magyar polgárokkal szembeni előítéletett a Kormánynak meg kell szűntetni mihamarabb, hiszen EU tagok vagyunk?” Az OVB az alábbi indoklással utasította el a hitelesítést, amit az Ab helybenhagyott: „a népi kezdeményezésben foglalt kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe. Az OVB álláspontja szerint a népi kezdeményezésben az Országgyűléstől eltérő szerv, a Kormány van címzettként megjelölve. A kérdés továbbá nem felel meg az Nsztv. 17. §-ában foglalt egyértelműség követelményének sem, mivel a magyar nyelvtan szabályai nem érvényesülnek, a mondat egyes részei, kifejezései nincsenek egymással nyelvtani, logikai összefüggésben.”
Tanulságos történet. Egyrészt a jó szándékú kezdeményezés valahol elismerést érdemel. Nevével, személyes adataival vállalta valaki ezt a beadványt (bár az OVB honlapján csak annyi jelent meg, hogy „K. K. magánszemély által benyújtott országos népi kezdeményezés tárgyában” született meg az elutasító határozat). Másrészt meglepő, hogy ha már valaki felvállalta ezt a beadványt, akkor miért követte el azokat a nyelvtani és jogi baklövéseket, amelyek miatt valóban nem lehetett mást tenni, mint elutasítani a kezdeményezését. Egyértelműnek tűnik ugyan, hogy ma Magyarországon aligha lenne sikeres egy ilyen kezdeményezés, de akkor is furcsa, hogy ha már úgy döntött valaki, hogy felvállalja ezt az ügyet, akkor miért nem készítette elő alaposabban? !
