A jelen blog korábbi írásában foglalkoztunk a melegek egyenjogúságát célzó erőfeszítések politika programjával, jelen összefoglalóban néhány stratégiai megfontolásról lesz szó.
A stratégiának mindig az adott helyzet politikai és társadalmi viszonyaihoz alkalmazkodva, de természetesen a mindenkori célok és a politikai program irányát követve kell rövid és középtávon meghatároznia a szükséges és várhatóan eredményes lépéseket, cselekvéseket.
A stratégia egy adott kérdéssel kapcsolatban alapvetően kétféle lehet: proaktív, vagy reaktív, vagy ha úgy tetszik: támadó, vagy védekező. A melegjogok tiszteletben tartásáért folytatott küzdelemben általában az utóbbi kategóriába sorolható aktivitás a jellemző (ami persze sosem tiszta, homogén formában jelenik meg, mint ahogy minden kategorizálás sematizál, ezért pontatlan), általában a heteroszexuális emberek, és azon belül is gyakran többségben lévő homofóbok társadalmának a melegjogokat sértő megnyilvánulásai elleni tiltakozással lehet találkozni. Ilyen volt a kezdet, Stonewall is, és ez a defenzív attitűd jellemzi azóta is a legtöbb nyilvános rendezvényt, megmozdulást, hivatalos, vagy informális megnyilatkozást a melegek részéről. Még akkor is igaz ez, ha a kommunikációban a pozitív megközelítések jelennek meg (pl. a „kirekesztés” elleni tiltakozás helyett a „társadalmi befogadás” követelése), de ezek is csak azt célozzák, hogy ne legyen kevesebb joga a melegeknek, mint a hetero többségnek. Érthető és szinte szükségszerű is ez a kialakult gyakorlat, hiszen még így is nagyon heves indulatok gerjednek a hetero többség bizonyos köreiben a melegek diszkriminációját visszautasító megnyilvánulások esetén is. Magyarországról nézve szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy a melegek – más társadalmi kisebbséghez hasonlóan – bizonyos előnyöket élvezhessenek, mivel még a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem is kiváltja a többség egy részének haragját. Azt pedig elég könnyen be lehet látni, hogy a melegeknek igen is jár az a védelem, ami más társadalmi kisebbségnek: a kisebbségi létből fakadó hátrányt a többségnek kompenzálnia kell. Melyek ezek a hátrányok? A többség elutasító attitűdjéből fakadó fokozott kockázatok, az erőszak legkülönfélébb megnyilvánulási formái, a munkavállalással összefüggő diszkriminatív jelenségek, stb. Ezért kell pl. a büntetőjognak erősebben szankcionálni a melegek elleni atrocitásokat, vagy büntetéssel sújtani azokat a munkáltatókat, akik a munkavállalók nemi irányultsága miatti hátrányos megkülönböztetéssel sértik meg az esélyegyenlőségi jogszabályokat. Ezek egyébként részben már létező formái a jogi védelemnek Magyarországon is, azonban vannak olyanok, amelyekről itthon még nem beszélhetünk, míg a fejlett jogállamokban már megvalósultak (pl. a melegek elfogadását célzó kötelező iskolai tananyagok bevezetése, stb.).
A hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés is lehet proaktív, vagy offenzív (pl. a jogi védelem követelése, amikor az nem valamilyen már megtörtént hátrányos megkülönböztetés ellen irányul), de lehet célja a pozitív megkülönböztetés elérése is. Érdekes példája az offenzív stratégiának az a kezdeményezés, mely a „PayPal” nevű online kereskedelmi hálózatot próbálja rábírni arra, hogy ne vállaljanak részt semmilyen gyűlöletkeltő akcióban, így ne nyújtsák a szolgáltatásaikat a homofóbiát terjesztő szervezetek részére sem. Érdemes azonban összehasonlítani az allout.org weblap más akcióinak támogatottságával, így pl. míg a jelen blog egyik korábbi bejegyzésében is hirdetett, a nigériai homofób törvény ratifikálása ellen tiltakozó akció során napok alatt közel 70 ezer aláírás érkezett, a PayPal-nak szóló felhívásra hetek alatt sem jött össze 45 ezer, vagyis egy inkább proaktív, támadó jellegű felhívásnak kisebb volt a támogatottsága, mint egy inkább reaktív, védekező jellegűnek. A melegek jogainak elismeréséért folytatott küzdelemben a hátrányos megkülönböztetés elleni, jellemzően reaktív, defenzív jellegű kezdeményezések jobban támogathatóak a hetero többséghez tartozó, de jó szándékú, a homofóbiát heteróként is elutasító emberek, de még maguk az érintettek, a melegek számára is, míg az offenzív, támadó jellegű akcióktól még ez utóbbiak is ódzkodnak. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a „legjobb védekezés a támadás” elve alapján az offenzív, proaktív kezdeményezések teoretikus alapon eredményesebbek lehetnének. Komoly visszatartó erőt jelentenek azonban a homofób emberek részéről a melegjogok érdekében történő megnyilvánulásokra adott heves gyűlölködő reakciók, melyek miatt kézenfekvő az a feltételezés, hogy a melegjogok tiszteletben tartása érdekében kezdeményezett offenzív akciók még hevesebb reakciókat váltanának ki. Igaz ugyan, hogy a homofób, primitív indulati reakciókra hajlamos emberek így is, úgy is, defenzív és offenzív akciók esetében egyaránt heves gyűlölködő megnyilvánulásokat tesznek, azonban kérdés, hogy mennyire lesznek az ingadozó, alapból nem homofób heterók fogadó készek az ilyen reakciókra. Láttuk pl. hogy a melegfelvonulások mennyire megosztják még a meleg közösségeket is (ld. a témával foglalkozó számtalan írást a weben!). Minden helyzetben mérlegelni kell tehát, hogy mivel lehet több eredményt elérni. Ma valóban úgy tűnik, hogy Magyarországon a melegjogok érvényesítése érdekében kezdeményezett offenzív jellegű akciók inkább kontra produktívak, bár az sem kizárt, hogy másfajta akciókkal lehetne ezzel ellentétes tapasztalatokat is szerezni. Tény azonban az, hogy egy sikeres stratégia kialakításához számos szempontot, az elmúlt időszak minden tapasztalatát figyelembe vevő mérlegelésre van szükség.
