A homofóbia elleni küzdelem egyik alapvető eleme a homofób indíttatású bűncselekmények büntetőjogi minősítésének rendezése. Magyarországon a Büntető törvénykönyv 269. §-a ugyan 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni rendeli a „Közösség elleni izgatás”-t, amelybe beleérthető a homofób indíttatású gyűlöletkeltés, ugyanakkor megdöbbentő módon pl. a „Népirtás” tényállásában már csak az alábbi rendelkezések szerepelnek:
155. § (1)317 Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából
a) a csoport tagjait megöli,
b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,
e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja, bűntettet követ el, és tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
Jól látható tehát, hogy a „nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport” kategórián kívül másra nem vonatkoztatható ez a tényállás, így pl. ha valaki a pride-on résztvevők ellen követ el merényletet, az nem minősíthető ezen tényállás alapján. Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: nem eshet ugyanolyan megítélés alá az, ha valaki egyszeri felindulásból, vagy valamilyen egyéb aljas indokból követ el egy gyilkosságot, és ha kifejezetten azzal a szándékkal gyilkol, hogy „kiirtsa a buzikat”, hiszen ez utóbbi esetben a bűnismétlés kockázata, a közbiztonság veszélyeztetése, ebből adódóan nemcsak az egyes egyénekre, hanem a társadalom egészére nézve veszélyt jelentő cselekedet megismétlésének a kockázata sokkal nagyobb. Vagyis pont azok az indokok szólnak a különleges jogi megítélés mellett, mint amik pl. a népirtás tényállásában jelenleg is felsorolt cselekmények különleges kezelését indokolják.
Ez tehát nemcsak az adott kisebbségi csoport számára, hanem a társadalom egésze számára fontos, a közbiztonság egésze szempontjából meghatározó jelentőségű dolog, ezért ennek figyelmen kívül hagyása a politikai döntéshozók részéről súlyos konzekvenciákkal jár. Az a tény, hogy a büntetőjog nem vesz tudomást a fenti nyilvánvaló különbség létezéséről, bíztatást és bátorítást jelenthet a homofób indíttatású személyek részére. Ennek egyik könnyen belátható bizonyítéka, hogy pl. a fent már idézett 155. § (2) bekezdése szerint „Aki népirtásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”, márpedig a fentiek alapján a homoszexuálisok elleni népirtás előkészülete nem minősíthető ezen tényállás alapján, ami nyilvánvaló jogi nonszensz. Ezeket a rendelkezéseket az új Btk. koncepciója is – változatlan formában – átvenni javasolja, vagyis kormányzati szándék sincs arra, hogy ezt a jogi és logikai ellentmondást kiküszöböljék. Az illetékes szakmai és civil szervezetek az új Btk. tervezetét általában is, valamint a gyűlölet-bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények szankcionálására vonatkozó szabályozást kiemelten is több ponton kifogásolták.
Megnyugtató megoldást csak az jelenthetne, ha a nemzetközi jog explicit verbis emberiesség elleni bűncselekményként nevesítené a homofób indíttatású cselekményeket, amihez ilyen irányú politikai szándék és a kérdésben kompetens testületek döntése lenne szükséges. A jelen világpolitikai viszonyok között ilyen kezdeményezés érdemben csak az Európai Uniótól várható abban az esetben, ha ezt egy széles támogatottságú, alulról jövő kezdeményezés kikényszeríti. A lisszaboni szerződés megteremtette a lehetőséget az uniós népszavazás kezdeményezésére, és egy ilyen, alapvető emberi jogokat érintő kérdés uniós népszavazásra bocsátásának létjogosultsága aligha kérdőjelezhető meg. Vélhetően az EU polgárainak többsége támogatná azt, hogy a homofób indíttatású bűncselekmények emberiesség elleni bűncselekményeknek minősüljenek, és a népszavazási kampány tág teret adna a kérdések tisztázására még azokban az országokban is, ahol egyébként a többségi támogatás nem valószínű. Ugyanakkor egy ilyen referendum erélyes figyelmeztetés lenne a világ különböző részein regnáló homofób politikai és vallási vezetők számára is.
Jelen bejegyzés természetesen csak gondolatébresztőnek tekinthető, melyhez várjuk a véleményeket, valamint a megvalósítás jogi, szervezeti és egyéb feltételeire vonatkozó javaslatokat, segítő tanácsokat és észrevételeket.
