♯opFuckThe Nazi Engaged - 2012. április 20. (péntek) 21.00 / 20th of April (Friday) 21.00 (CET, GMT+1)
DDoS attack by Anonymous opHungary.

Üdvözlet, polgárok! A magyar Anonymous vagyunk.

Évek óta tétlenül nézzük, ahogy a szélsőjobboldal aktivizálódik, a gyűlöletkeltés, a rasszizmus, az idegengyűlölet, a szexizmus és a homofóbia erősödik, a paramilitáris csoportok razziái, felvonulásai mindennapossá váltak. Gyűlöletet szítanak az utcáinkon, a tereinken, a médiában; a cigányok, zsidók, melegek, bevándorlók és mások kiirtására szólítanak fel. Magyarországon ezek az erők már a Parlamentben is ott vannak, és rengeteg embert, sok fiatalt tévesztenek meg hazug és emberiségellenes ideológiájukkal. Meg kell állítanunk őket! Ezért úgy döntöttünk, hogy április 20-án (pénteken) leromboljuk a legnagyobb magyar szélsőségesek legfontosabb szócsövét! Tarts velünk!

Április 20. Hitler születésnapja
– a magyar nácik és szélsőségesek nem fogják elfelejteni ezt a napot!

Hitler meghalt, és méltó helyére, a történelem pöcegödrébe került. Mégis vannak, akik kiássák hamis, gyűlöletkeltő eszméjét a sírból. Nem fogadhatjuk el, hogy egyesek módszeresen üldöznek embereket a másságuk miatt! Nem minden ember egyforma, de minden emberi lény egyenlő. Egyek vagyunk. A történelem folyamán sokan voltak, akik többnek érezték magukat embertársaiknál. Ez egy beteg és megosztó politikai gyakorlat, amelynek
következménye végzetes volt sok millió emberre nézve. A gyűlölet brókerei megtévesztik társaikat és követőket toboroznak. Magyarországon is már régóta gyökeret vert az emberellenes megosztó gondolkodásmód, amely kikezdi az ép emberi kapcsolatokat és bűnbaknak kiált ki bizonyos közösségeket. Eltiporja az olyan egyetemes emberi értékeket, mint az egyenlőség, szabadság, igazság, becsület. Egy beteg, magát felsőbbrendűnek képzelő emberen a gyűlölet és az agresszió uralkodik, nem ismeri a szeretetet. Mi, Anonymous harcot folytatunk ezek ellen az emberek ellen – kövess minket! Ne hagyd, hogy a világ és országunk ismét a megosztó gyűlölet uralma alá kerüljön!

A nácik, a szélsőséges, rasszista ostobák megismételnék a történelem legsötétebb bűneit, újabb zsákutcába kergetnének minket, céljuk a háború. Nem kérünk ebből! Csatlakozz hozzánk a harcban: állítsuk meg az embergyűlölőket! Pénteken megmutatjuk nekik, hogy minden ember egyenlő, kivétel nélkül!

Anonymous vagyunk, nem felejtjük el a bűnöket, nem bocsátunk meg a bűnösöknek, nácik! Pénteken számítsatok ránk!

Minden hackertámadásról szóló híradással kapcsolatban önmagában érdekes belegondolni abba, hogy most egy olyan korban élünk, amikor még a társadalom egy jelentős része számára igazában nem is érthető, hogy pontosan mi történt. A magasan kvalifikált, de már nyugdíjkorú, idősebb emberek egy része számára érdektelennek tűnik, és az „ez már kimarad az életemből” kategóriába sorolódik az internet világa úgy, ahogy van, valamint a fiatalabb korú, de alacsonyabb képzettségű, vagy amolyan „informatikai analfabéták” sem tudják súlyának és jelentőségének megfelelően értékelni ezeket az eseményeket. Ugyanakkor ők is látják, érzékelik, hogy valamiért a hír nagyobb port ver fel annál, semhogy figyelmen kívül lehetne hagyni, csak nem értik, hogy miért, hiszen saját maguk nem használják az internetnek azokat a funkcióit, ahol a hackertámadások bajt tudnak okozni, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen nagy gondok lehetnek abból, ha illetéktelenek hozzáférnek az előlük elzárt adatokhoz.

A mostani esemény azonban különösen azoknak jelenthetett izgalmat, akik otthonosabban mozognak az internet világában, tudják, hogy mit jelent egy komoly szervezet életében egy hackertámadás és milyen következményei lehetnek, hol és milyen formában fordultak elő eddig a világban és Magyarországon.

Egyrészt sokak számára váratlan és meglepő fejlemény volt a nyílt és egyértelmű politikai állásfoglalás az Anonymus csoport részéről. Azt ugyanis mindenki tudta, hogy a szélsőjobb és egy anarchista mozgalom nincs egy platformon, de az anarchisták általában minden hatalmi struktúrát le akarnak rombolni, és ezért nem szoktak kifejezetten egy párt ellen küzdeni, ráadásul egy ellenzékben lévő, tehát a hatalomból aktuálisan nem részesülő szervezet ellen.

Másrészt kíváncsiságot ébresztett mindenkiben, hogy egy ilyen előre beharangozott akció milyen következményekkel fog járni a megtámadott szervezetre nézve, és sokaknak „csalódást” okozott, hogy csak alig néhány perces leállást tudtak elérni a támadók. Mindez felkelheti annak a gyanúját, hogy csak valamilyen manipulatív szándék állt az egész akció hátterében és nem egy „valódi” hackertámadással állunk szemben.

Harmadrészt izgalmas volt ez az akció abból a szempontból is, hogy még inkább megkavarta a hackerek tevékenységének megítélésével kapcsolatban amúgy is meglehetősen heterogén viszonyulást. A téma iránt fogékony közvéleményben a hackerek tevékenysége leginkább egy félig-meddig illegális, kicsit magamutogató, öncélú dolog volt, melyet emiatt a többség inkább negatívnak tartott, igaz mindenkiben ott van a gyermeki, kiskamaszos lázadás emléke, mely miatt még a felnőtt és konszolidált emberek is hajlamosak magukban egyfajta kimondatlan cinkosságot érezni azokkal, akik borsot törnek mások orra alá, főleg, ha valamilyen nagyobb hatalmú intézmény kap egy fricskát a hackerektől. Ugyanakkor a Jobbikkal szembeni támadás, és főleg annak indoklása sokak számára olyan politikai üzeneteket hordozott, amelyekkel mindenfenntartás nélkül azonosulni tudtak, és ez felvethette azt a morális alapkérdést, hogy a cél szentesítheti-e az eszközt, morálisan elfogadható-e egy hackertámadás a szélsőjobbal szemben. A választ különösen megnehezíti az a tény, hogy egyre többekben fogalmazódik meg ugyanaz az érzés, amivel a hackerek az előre bejelentett támadásuk indoklását kezdték: „Évek óta tétlenül nézzük, ahogy a szélsőjobboldal aktivizálódik”.

Nagy tanulsága a történteknek, hogy ha a hivatalos szervek, az arra hivatott vezetők nem teszik meg a szükséges lépéseket, akkor a társadalomban felbukkannak az irreguláris, könnyen kontrollálhatatlanná váló spontán reakciók, amelyek adott esetben beláthatatlan következményekkel járhatnak.