Az IMF tárgyalások megkezdéséhez szükséges EU bizottsági hozzájárulás okozta örömbe némi üröm is vegyült, miután hivatalossá vált, hogy két ügy már biztosan az Európai Bíróság elé kerül: az adatvédelmi biztosról és a bíróságokról szóló törvény. Ugyanakkor tovább folytatja a vizsgálatot az EB az egyházi törvénnyel kapcsolatban. Politikai meggyőződéstől függetlenül érdemes alaposabban megnézni az indítvány érvrendszerét, mert akár szimpatizál valaki a vizsgálatot kezdeményezőkkel, akár nem, ha ez a kérdés is az Európai Bíróság elé kerül, akkor a döntést úgyis az fogja végső soron meghatározni, hogy sérti-e a magyar jogszabály az EU-s irányelvet, vagy sem.
Az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes alelnöke, Viviane Reding egy kérdésre válaszolva jelezte, hogy a Bizottság felveszi a kapcsolatot a magyar hatóságokkal további tájékoztatásért és annak vizsgálata céljából, hogy a magyar jogszabály összhangban van-e a 2000/78/EK irányelvvel. A hazai jobb oldali, kormánypárti médiában mindez nem nagyon jelent meg, vagy ha igen, akkor csak olyan interpretációban, hogy ez is a baloldali-liberálisok támadása a magyar kormány ellen. Tény, hogy a Bizottság számára benyújtott, írásbeli választ igénylő kérdést nem írta alá jobboldali EP képviselő (az aláírók: Michael Cashman (S&D) , Ulrike Lunacek (Verts/ALE) , Sophia in 't Veld (ALDE) , Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) , Sirpa Pietikäinen (PPE) , Göncz Kinga (S&D) , Gurmai Zita (S&D) , Tabajdi Csaba Sándor (S&D) és Baroness Sarah Ludford (ALDE)). Mindazonáltal – politikai meggyőződéstől függetlenül – érdemes alaposabban megnézni az indítvány érvrendszerét, mert akár szimpatizál valaki a kezdeményezőkkel, akár nem, ha ez a kérdés is az Európai Bíróság elé kerül, akkor a döntést úgyis az fogja végső soron meghatározni, hogy sérti-e valóban az idézett irányelvet a törvény, vagy sem.
Az írásbeli kérdésben ez szerepel:
„a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény úgy rendelkezik, hogy „[a]z egyházi intézmény világnézeti szempontból elkötelezett, így a felvételnél és a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésénél, fenntartásánál és megszüntetésénél a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételek határozhatók meg” (12. § (2).A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összevetve úgy tűnik, hogy ez a széles hatáskörű rendelkezés jelentősen megnöveli bizonyos munkáltatók abbéli mozgásterét, hogy teret adhassanak a megkülönböztetésnek. Úgy tűnik, hogy a fent említett törvény különösen:— figyelmen kívül hagyja a 2000/78/EK irányelvben előírt „fontos, törvényes és igazolt alkalmazási feltételek” kritériumát, és— a kivételek körét kiterjeszti a valláson és meggyőződésen kívüli területekre is, ami ellentétes a 2000/78/EK irányelvvel.”
Az EB vizsgálata ebből adódóan vélhetően arra fog irányulni, hogy megállapítsák, hogy a törvény valóban nagyobb mozgásteret ad-e az egyházi fenntartású intézmények munkáltatóinak annál, mint amit az irányelv megenged. Ez utóbbiról az uniós biztos a kérdésre adott válaszában az alábbiakat állította:
„Az irányelv 4. cikke különleges esetekben korlátozott eltéréseket biztosít. Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése –szigorú feltételek mellett – az irányelvben említett okokkal kapcsolatos jellemző alapján történő megkülönböztetést engedélyez, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege miatt az ilyen jellemző „valódi és meghatározó foglalkozási követelményt” kíván meg.Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése lehetővé tesz olyan tagállami rendelkezést, amely értelmében az egyházak és vallási szervezetek megkövetelhetik, hogy a foglalkoztatott személy azonos vallású legyen, amennyiben ezt a szóban forgó foglalkozási tevékenység természete indokolja. A 4. cikk (2) bekezdése szerinti mentesség csak a vallási vagy a meggyőződési alapon történő megkülönböztetést engedélyezi a vallási szervezetek számára.Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód elve alóli kivételeket – mint például a 2000/78/EK irányelv 4. cikkében is szereplő kivételeket – megszorítóan kell értelmezni.”
Az aláhúzott szövegrész alapján az egyházi munkáltatók lehetőségei valóban nagyon behatároltak a munkavállalóikkal szemben támasztott speciális követelményekkel kapcsolatban. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy az egyházi munkáltatók csak a papjaik, vagy lelkészeik esetében vehetik figyelembe a munkavállaló vallási meggyőződését, de azt pl. már vitatni lehet, hogy egy hittantanár esetében ez elfogadható-e az irányelv alapján, mivel a munkavállaló képes lehet arra, hogy a saját vallási meggyőződésétől eltérő hittani ismereteket oktasson. Ehhez képest a magyar egyházi törvény fent idézett része valóban lényegesen szélesebb körben teszi lehetővé az egyházi intézmények számára a munkavállalók „felvételnél és a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésénél, fenntartásánál és megszüntetésénél a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételek” meghatározását. Nem alaptalan az „EP Intergroup on LGBT Rights” nevű, több EP képviselőcsoport tagjából álló, az LMBT jogok védelmére alakult csoport honlapján megjelent azon aggodalom, mely szerint az új magyar egyházi törvény alapján az egyházi intézményekben diszkriminálhatják a meleg, vagy leszbikus munkavállalókat. Ismerve a hazai viszonyokat valóban erősen feltételezhető, hogy ha egy munkavállaló egy egyházi intézményben nyíltan vállalná másságát, akkor aligha lenne esélye egy állás elnyerésére, vagy megtartására, még akkor is, ha biztos van néhány olyan jó példa, ahol ez megtörténik a gyakorlatban.
Mindebből adódóan várhatóan még sok, komoly, nehéz egyeztetés vár a magyar kormány illetékeseire az egyházi törvénynek, az EU-ban tiltott diszkriminációt lehetővé tevő rendelkezései miatt.
