Egyik oldal sem lehet elégedett a tömegtámogatottsággal. Pedig akárki akármit mond, a politikai hatalom megszerzése, vagy megtartása ezen múlik. Az pedig, hogy ki, mekkora tömeget tud mozgósítani, azon múlik, hogy hogyan tudja az embereket megszólítani. Sem a kormányfő támogatói nem voltak annyian, mint korábban, sem a potenciális kihívóké. Az előbbi jelentősen vesztett népszerűségéből, az utóbbiak viszont ebből szinte semmit sem tudtak profitálni, ami nem meglepő, mivel nem tudtak egy olyan hiteles embert kiállítani maguk közül, aki mögé egységesen felt tudtak volna sorakozni (természetesen a Jobbik nélkül). A potenciális konkurensek azonban nemcsak hiteltelenek, támogatásra sokak szemében méltatlanok, de ráadásul még minden irányból olyan össztüzet bocsátottak egymásra, amivel még azt a kevés, megszerzett ázsiót is lerombolták, amit eddig esetleg össze tudtak volna szedni. Igaz volt egy „szép, nyílt” kiállás Bajnai mögött – Gyurcsányé. Bár ne lett volna! Eddig sem tudta eredményesen lemosni magáról a Bajnai = Gyurcsány = MSZP-mentalitás stigmát, ezután már kár is vele próbálkoznia. Belekerült és immáron végérvényesen beleragadt a széthasadt MSZP-sek egymásra köpködő veszekedésébe. Persze lehet, hogy jobb híján ő lesz a befutó a kihívók versengésében, de ezek után az esélye arra, hogy érdemi ellenfele legyen Orbán Viktornak, minimális. Ugyanakkor megdöbbentő, hogy még azok is, akik elvben kritikusan szemlélik a jelenlegi kormányzatot, milyen hatalmas erőket mozgósítnak egymás lejáratására. Erre egy igazán szemléletes példa Balavány György esete, aki ugyan csak egy mellékszereplő volt a Milla rendezvényen, de még ő is olyat kapott a nyakába, amit eddig aligha gondolt, még akkor is, ha tudatosan igyekszik eljátszani a magyar médiaszemélyiségek fenegyerekének hálátlan szerepét – kvázi egyfajta Tóta W. hívő, keresztény kiadásban. Az ugyanis, hogy a Mandiner teljes erejével nekiesett Balaványnak az elmúlt napokban, nem különösebben meglepő, de hogy még a Magyar Narancs online-on is azzal támadják, hogy homofób, jól mutatja a baloldal kemény megosztottságát. (Ebből a szempontból igazában csak egy részletkérdés, hogy Balavány hívő katolikusként a melegekkel szembeni toleranciában nagyjából elment addig a határig, ameddig egy, a hivatalos katolikus egyházzal és a hazai keresztény közösségekkel mégis csak valamilyen szinten kapcsolatot tartani akaró, arcát és nevét felvállaló hívő elmehet anélkül, hogy ennek egyházjogi szankciói, illetve a keresztény közösségekből való teljes kirekesztéssel járó következményei legyenek, amit utána a Narancsban egy másik szerző is elismert.)
Mindezek alapján a 2012-es október 23-i „erődemonstrációkat” az jellemezheti a legjobban, hogy bár vajúdtak a hegyek, de még egy egészséges egérke sem születet…
