A hazai médiumok közül alig néhány közölte le azt az MTI hírt, mely szerint a „Vatikán, Irán és Oroszország kifogásolja a nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság New Yorkban zajló éves konferenciájának állásfoglalás-tervezetét, és ezzel - diplomaták megítélése szerint - gátolja a világszervezetnek a nők és gyermekek elleni erőszak megfékezése érdekében tett erőfeszítéseit.
A Vatikán, Irán és Oroszország szeretné törölni az állásfoglalás végleges szövegéből azt a részt, amely kimondaná, hogy a vallás és a helyi szokások, hagyományok nem jelenthetnek felmentést a kormányok számára a nők elleni erőszak felszámolásának kötelezettsége alól. E három állam azt a részt is kifogásolja, amely nemi erőszaknak tekintené a férj vagy élettárs által kikényszerített szexuális együttlétet.
Irán képviselője azt hangoztatta a konferencián, hogy az erkölcsi értékek megerősítése mellett fontos tiszteletben tartani ’a kulturális sokszínűséget’.”
Egyrészről megdöbbentő, hogy ennek a több szempontból is felháborító hírnek a hazai média képviselői szerint nincs hírértéke. Az a tény, hogy a pápaválasztás előtt álló Vatikán két ilyen nyíltan diktatórikus, az alapvető emberi jogokat rendszeresen megsértő, így a katolikus keresztényeket is rendszeresen hátrányosan megkülönböztető, adott esetben börtönnel, sőt fizikai megsemmisítéssel fenyegető ország között szerepel, önmagában is rendkívül visszatetsző és ellentmondásos. Ráadásul a Vatikánnak, mint szuverén államnak a részvétele a világpolitika alakításában szükségszerűen a katolikus egyház missziós tevékenységének részévé válik, azt pozitív, vagy negatív irányban befolyásolja. A Vatikán által képviselt álláspontok a különböző nemzetközi fórumokon felmerülő kérdésekkel kapcsolatban a katolikus egyház hivatalos állásfoglalásának felelnek meg, ezért nemcsak, sőt nem is elsősorban politikai üzenetet hordoznak, mint más államok esetében, hanem teológiai, világnézeti, értékrendi kinyilatkoztatások is egyben. Ebből adódik, hogy nemcsak, sőt nem is elsősorban a politikai hatásai jelentősek, hanem a missziós hatások, a hit igazságainak továbbadását, ezáltal a keresztény erkölcsi tanítás terjesztését segítő, vagy éppen azt akadályozó következmények a jelentősebbek. Értelemszerűen egy ilyen állásfoglalás az emberi jogok tiszteletben tartása iránt elkötelezett országok polgárai számára óriási csalódást és kiábrándulást okoznak.
Visszatérve a hír politikai aspektusaihoz, emberjogi szempontból feltűnő, hogy a nők jogait védő határozattervezetet azok az országok támadják, amelyek egyébként a homofóbia legerősebb bástyáinak számítanak a világon. Úgy tűnik tehát, hogy ezek az országok egyre nyíltabban és nyilvánvalóbban semmibe veszik az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának elvét és fent kívánják tartani saját maguk és a szellemi irányításuk alá, vagy politikai érdekkörükbe tartozó, de kisebb világpolitikai jelentőségük miatt kevésbé szem előtt levő más országok vezetői számára a jogot az alapvető emberi jogok csorbítására, megvonására. Ha az új pápa nem hoz ezen a téren gyors és radikális változást, akkor teljesen logikus módon ugyanazon a megítélés alá fog esni a Vatikán, és áttételesen valamennyi keresztény egyház, mint az emberi jogokat lábbal tipró diktatórikus, vagy félig diktatórikus rezsimek.
Magyarország nem emelt vétót a nők jogait védő határozattervezet ellen (még szép!), ugyanakkor tudjuk, hogy a nők helyzete hazánkban sem túl rózsás. „Magyarországon hetente egy nő meghal párkapcsolaton belüli erőszak következtében.” – írja a hirado.hu a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (Nane) közleménye alapján. Emlékezetes, hogy tavaly ősszel csak akkor változott meg a Fidesz álláspontja, miután egyik képviselőjük felszólalása óriási felháborodást okozott, de addig nem támogatták, hogy a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállás legyen, amiről annak idején a jelen blogban is megjelent egy poszt.
Mindezek alapján szoros korreláció mutatható ki az egyes országokban a nők jogainak a tiszteletben tartása és az LMBT emberek iránti tolerancia szintje között, ami érthető is, hiszen mindkettő az alapvető emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásának a függvénye.
