A KSH tegnap közzétette a 2011-es népszámlálás hivatalos adatait. Az összkép egy széteső, lélekszámban csökkenő, öregedő, majdnem minden szempontból a hanyatlás jeleit mutató társadalomra utal. Meglepő és elgondolkodtató a nagy történelmi egyházakhoz tartozók számának drasztikus csökkenése is, melyre vonatkozóan az összehasonlító adatokat ugyan a fenti linken elérhető, a sajtónak készült pdf dokumentum – a többi statisztikai adattól eltérően – szemérmesen elhallgatja, de a részletes adatokat tartalmazó dokumentumból származó, cikkünkhöz mellékelt táblázatból is jól láthatóan, a korábbi népszámlálási adatokhoz képest a számok magukért beszélnek. Igaz ugyan, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága még aznap közzétett egy olyan közleményt, mely szerint adatfelvételi hibákra hivatkozva, a nyilvánosságra hozott adatokat a vallási hovatartozásra vonatkozóan nem tudják mérvadónak tekinteni, de ezt a kritikát a KSH válaszra sem méltatta.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen összefüggések lehetnek az elkeserítő népmozgalmi, demográfiai statisztikák, az egyedülállók számának, arányának gyors, folyamatos növekedését mutató adatok, és a történelmi egyházakhoz tartozók számának ilyen mértékű csökkenése között. A változások közötti ok-okozati összefüggések, az adatokból levonható következtetések még biztosan számos, terjedelmes szociológiai, szociálpolitikai, vallásszociológiai és egyéb társadalomtudományos tanulmány témáját fogják képezni az elkövetkezőkben. Szükség is van az adatok alapos, részletekbe menő vizsgálatára ahhoz, hogy releváns következtetéseket lehessen levonni belőlük.
Annyit azonban a tudományos igényű elemzések nélkül is látni lehet, hogy a nagy történelmi egyházak nem tudják hitelesen és eredményesen megszólítani a mai magyar társadalom nagy részét és meg lehet kockáztatni azt a feltételezést is, hogy ennek lehet szerepe a negatív társadalmi tendenciákban. A magunk részéről évek óta próbáljuk felhívni a figyelmet blogunk meglehetősen szerény olvasottságú oldalain azokra a jelenségekre, amelyek hozzájárulhattak ezekhez a nagyon kedvezőtlen irányú változásokhoz. Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar emberek milliói ma ugyanúgy éhezik és szomjúhozzák az élet nagy igazságainak megértését és megismerését, mint a korábbi évszázadoké, de ahhoz, hogy a mai kor emberét hitelesen meg tudják szólítani a keresztény egyházak, gyökeres megújulásra van szükség. Ezek a friss statisztikai adatok csak adalékok, a változások szükségességét bizonyító számos jelenség és mindennapi tapasztalat mellett. Adja Isten, hogy azok az egyházi vezetők, akiknek feladata és felelőssége van a keresztény egyházak megújításában, meghallják és megértsék az idők szavát!
