"Nem fogadod el a hierarchia magyarázatát, értelmezését, bizonyos egyházi tanításokkal kapcsolatban? Ha ez így van, akkor valószínűleg félreérted a tanítást, a felkészületlenséged miatt, a Vatikán által kijelölt Nemzetközi Teológiai Bizottság szerint" - állapítja meg a Bondings 2.0 blog közelmúltban publikált posztja, mely a pár héttel ezelőtt kiadott vatikáni  “Sensus fidei” in the Life of the Church című (magyar nyelven még nem hozzáférhető, a címet így lehet fordítani: “Hitérzék” az Egyház életében; ld. a témához kapcsolódó, korábbi írásokat tartalmazó könyvek bemutatását a Sapientia Hittudományi Főiskola honlapján!) dokumentumot ismerteti. A dokumentum kiadására Gerhard Müller bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának (egyben a Bizottság elnökének) a jóváhagyásával került sor, amint az NCR online portálnak a témával foglalkozó cikkében olvasható.

A még XVI. Benedek pápa által kijelölt teológusokból álló Bizottság (melynek mandátuma a fent linkelt ismertető szerint mindig öt évre szól, bár a Vatikán hivatalos honlapja alapján az utoljára kinevezett bizottság mandátuma tavaly lejárt, de ez láthatóan nem gátolta Müller bíborost abban, hogy kiadja a Bizottság nevében ezt a dokumentumot) feladata az volt, hogy segítsenek jobban megérteni a “sensus fidei” és a “sensus fidelium” koncepcióját (az előbbi jelentését ld. fent, az utóbbi, így fordítható: “a hívek véleménye”), “az egyes hívők és az egész egyház képességét a hit igazságainak felismerésére”.

Ennek a feladatnak eleget téve a Bizottság a dokumentumban lényegében azt fejtette ki mintegy ötven oldalon, hogy a hívek egyre nagyobb része azért nem ért egyet az Egyház hivatalos tanításainak egyes elemeivel, mert nem eléggé tájékozott, és ezért az Egyháznak arra kellene nagyobb hangsúlyt fektetnie, hogy jobban magyarázza el, és meg a híveknek, a hivatalos egyházi tanítást.

Ez a hozzáállás azonban érthető módon heves indulatokat váltott ki azokból, akik komoly teológiai felkészültséggel rendelkezve próbálnak, konstruktív módon megoldásokat keresni az Egyház előtt álló kihívásokra. Kelly Stewart, az NCR online teológus végzettségű kommentátora pl. így fakadt ki:

“A szexuális és reproduktív ortodoxia képviselői láthatóan újra és újra azt feltételezik, hogy a feminista, vagy LMBT emberek, progresszív és sok esetben mainstream katolikusok azért nem értenek egyet a hivatalos tanítással, mert nem tudják, hogy miről beszélnek. Erre a feltételezésre alapul a “Sensus fidei” központi érvrendszere…

Ha sok laikus katolikus elutasítja a hivatalos tanítást egy adott kérdéssel kapcsolatban, akkor az bizonyára azért van, mert nem értik azt. Ha nem értik, akkor az bizonyára a gyenge hitük, a kulturális agymosás, vagy a nem megfelelő hitoktatás miatt van…

A ‘meghallgatás’ és a ‘megbeszélés’ hasznosak, de csak akkor, ha hozzásegítik a hivatalos egyházi vezetést ahhoz, hogy hatékonyabban tudják elmagyarázni nekünk a saját életünket. A laikusok meghallgatása nem arról szól, hogy valami tartalmilag újat tanuljunk tőlük. Ez arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan kell elmondani másként, ugyanazt a tanítást. Az egyházi vezetők célja az, hogy átcsomagolják a széles körben elutasított elképzeléseket, és tovább magyarázzák a gendert a nőknek, a homoszexualitást a melegeknek és a leszbikusoknak, valamint a házasságot a házaspároknak - akár tudják, hogy miről beszélnek, akár nem.”

Hasonló szellemben ír Ken Briggs ugyancsak az NCR online-on:

“Ha katolikusként nem értesz egyet a hivatalos egyházi tanítás valamelyik elemével, akkor azért hívnak meg a hierarchia képviselői, hogy megvizsgálják, hogy mi a baj veled… Az a lehetőség soha fel nem merül, hogy egy intelligens, magasan iskolázott katolikus, éretten és alaposan megvizsgálva az egyházi tanítás logikáját azt találja, hogy az hibás, és/vagy ellentétben áll azzal, amit a hitélete során megtapasztalt.”

A bizottsági dokumentum egyértelművé teszi, hogy egyes vatikáni tisztségviselők nem hajlandóak érdemben meghallgatni világi híveket és bármit elfogadni tőlük, ami súlyosan rontja a kilátásait a közös ügyeinkkel kapcsolatban felmerülő nézeteltérések megoldásának, hogy jobban megérthessük, és életté válthassuk az evangéliumot. Ferenc pápa sok pozitív változást hozott, de ez a dokumentum mutatja, hogy még milyen sok további változásra van szükség.